Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
mókát szorgalmazó közgazdászok piaci árakról és azok orientáló szerepéről alkotott ideális elképzeléseihez. A refomgondolatok és a reálgazdaság valósága - mint azt később a nyolcvanas évek reformjai meg is mutatták - köszönő viszonyban sem voltak egymással. Az ár és jövedelemszabályozás különösen a nagyvállalatokat és az ott dolgozókat sújtó hatása miatt a politikai vezetés a reform bevezetése után már néhány évvel beavatkozásra kényszerült. Az 1972. novemberi MSZMP KB-határozat ugyan állást foglal a gazdaságirányítási rendszer alapelveinek változatlansága mellett, ugyanakkor szükségesnek találta 49 kiemelt iparvállalat gazdasági tevékenységének fokozott figyelemmel kísérését. A reformközgazdászok e határozattól eredeztetik a reformfolyamat megtorpanását vagy visszafordulását. De lehetett-e volna másképp? Az 1960-as évek nagy iparvállalati összevonásai után (amit részben gazdaságirányítási okok, részben hatékonysági szempontok - a nagyobb vállalatok méretgazdaságosságából származó előnyök - indokoltak) az iparban magas fokú centralizáltság jött létre, egy vagy esetleg néhány nagyvállalat egész iparágat fogott át. Ezek az iparágak számos fontos tényezőben különböztek egymástól, például jelentősen eltért a tőkeigényük, más volt a nyersanyag vagy alapanyagforrásuk, másként kapcsolódtak a hazai vagy nemzetközi piacokhoz, más volt a fajlagos munkaerőigényük, más volt a nemzetközi szinthez viszonyított műszaki fejlettségük és így tovább. Amennyiben a gazdasági reform ezeket a különbségeket eleve figyelembe veszi, és a szabályozókat ennek megfelelően alakítja ki, nem lett volna szükség rövid időn belüli korrekciókra, amelyek végül is a különbözőség elismerését jelentették. Az „egy szabályzó illik mindenkire”-elv eleve elhibázott felfogás volt.28 A visszarendeződés fő okainak tekintett nagyvállalatok hamar a reformközgazdászok céltábláivá váltak. A hetvenes évek második felétől a közgazdasági szaklapok tele voltak a különböző iparvállalatok, különösen annak a tizenkét nagyvállalatnak a kritikájával, amelyeket egy 1967-ben bemutatott amerikai háborús akciófilm nyomán a „piszkos tizenkettő”-nek neveztek el.29 A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 28 Hasonlóképpen a jelenlegi Európai Unióhoz, ahol szintén azt hiszik, hogy egy egységes szabályozás valamennyi ország feltételeinek megfelel. 29 Ide az akkor legproblematikusabbnak tartott, legeladósodottabb 12 vállalat tartozott, közöttük például a Videoton, a Taurus, a Rába Rt. a Borsodchem, az Ikarus stb. 57
