Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerv áltáshoz vezető út tulajdonképpen csak a tankönyvekben található. Minden a valóságban létező kapitalista gazdaságban az állam akár segítő, akár korlátozó jelleggel beavatkozott a gazdaságba, és ez köztudomású volt abban az időben is, hiszen a már fejlett tőkés országok (Anglia, Németország, Japán) gazdaságtörténeti tapasztalatai ismeretesek voltak. Lett volna-e akkor más alternatíva? Vígvári András már említett munkájában részletesen elemzi az 1968-as mechanizmusreform elkészítése során felmerült két alternatívát, amelyek közül a Morva Tamás-féle sokkal inkább épített volna a gazdasági realitásokra, még ha az ő koncepciójának voltak is olyan ideológiai elemei (például a tulajdonviszonyok terén), amelyeket akkor már meg lehetett volna haladni. Kétségtelen, minden reformfolyamat egyik igen fontos kerékkötője volt a magántulajdon korlátozása, ami igen jót tett a kevés, konkurencia nélküli, „maszek”-nak, de igen kevéssé segítette egy piaci verseny kibontakozását. Az ideológiai korlátok azonban kisszövetkezetekkel megkerülhetők lettek volna. Akkoriban mintegy ezer nagy- vállalatból állt az ország ipara, és örökös gond volt az alkatrészek, részegységek, az úgynevezett „háttéripar” hiánya. Ha állami segítséggel mintegy tízezer kisszövetkezetet hoztunk volna létre - mint ahogy azt e sorok írója is javasolta, igaz, már később, a hetvenes években -, akkor az iparban jelentkező és a nagyvállalatok hatékonyságát lerontó egyik feszültség nagymértékben csökkenthető lett volna.15 Egy másik súlyos, politikai feszültséget okozó problémára, a jövedelemdifferenciálódásra is lehetett volna megoldást találni például egy progresszív jövedelemadó formájában. Ugyanakkor azt, hogy egy piaci működéshez közelebb álló rendszerben ne legyen jövedelemdifferenciálódás, nem lehetett volna elkerülni, de annak mértékét a progresszív jövedelemadó társadalmilag elviselhető keretek között tarthatta volna. Hogy milyen lett volna egy ilyen másfajta, a realitásokat jobban figyelembe vevő - és esetleg ideológiai szempontból rugalmasabb - gazdasági reform, azt a kínai gazdaság fejlődése példázhatja. A kulturális forradalom múltán számos kínai delegáció járt Magyarországon, elsősorban a Tervhiva15 A nagyvállalatoknál sok energiát felemésztett, hogy olyan részegységeket vagy alkatrészeket (például kötőelemek) kellett legyártaniuk, amelyre az alaptechnológiájuk szerint nem voltak felkészülve. Ezt a problémát bedolgozó kisszövetkezetek segítségével meg lehetett volna oldani. 34
