Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
talban, az új gazdasági mechanizmus tapasztalatait tanulmányozni. A kínai gazdasági reformok építettek is az itt szerzett tapasztalatokra. A mezőgazdaságban a magyar háztáji gazdaságokhoz hasonlóan bevezették az egyéni érdekekre épülő mezőgazdasági termelési rendszert (a kommunák földjét felosztották a parasztok között úgy, hogy azok egy rész államnak történő átadása után szabadon rendelkeztek a megmaradt terméssel), az iparban kettős árrendszert vezettek be, a vállalatok a terv feletti termelést szabad áron értékesíthették (így érdekeltek voltak a hatékony többlettermelésben), és fokozatosan teret adtak a magánvállalkozásoknak is. Természetesen Kína sokkal nagyobb gazdaság volt, mint a magyar, ahol a gazdasági verseny feltételei is könnyebben kialakulhattak. Ezzel szemben a magyar reformlehetőségeket korlátozta, hogy a környező országokban merev, tervutasításos rendszert alkalmaztak, tehát piaci impulzusokra (versenyre) a környező országokkal való gazdasági kapcsolatainkban nem lehetett számítani, tőkés relációban pedig azért nem, mert a tőkés kereskedelmi egyensúllyal mindig bajok voltak, a magyar termékek tőkés piacon való mérsékelt versenyképessége miatt exportunkkal alig tudtuk fedezni a gazdasági fejlődés üteme és korszerűsítési szándéka által megkövetelt importot. Emiatt a tőkésimport-lehetőségek meglehetősen korlátozottak voltak, és semmi esetre sem engedhettük meg magunknak, hogy tőkés importtal állítsunk a hazai termelés számára versenyhelyzetet. Egy másik különbség Kínával szemben, hogy a Kínai Kommunista Párt döntéseiről nem kellett elszámolni Moszkvában, míg a magyar politikai vezetők elhatározásait elég nagy mértékben behatárolta a „szovjet elvtársak” álláspontja. Struktúrapolitikai intézkedések a hetvenes évtizedben Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével párhuzamosan azonban - talán az indirekt irányítás iparstruktúrára gyakorolt ellenőrizhetetlen vagy annak vélt hatásától is félve - nagy jelentőségű, a gazdasági struktúrát erőteljesen befolyásoló és a hetvenes évek első felét is nagyrészt meghatározó struktúrapolitikai döntések születtek. A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló 1970. évi II. törvény kimondta, hogy „az ipari beruházásoknál központi állami eszközökkel elsősorban a népgazdaság műszaki fejlődése és korszerű struktúrája szempontjából alapvető és a távlati iparfejlesztést is szolgáló célokat kell megalapozni”. Ezt a célt hat központi fejlesztési programmal kívánták elérni. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 35
