Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
életbe, és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben.” Az árszabályozás problémáival kapcsolatban a határozat megállapította: „Fix áru végterméket kibocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó, kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban” (MSZMP, 1971-1975, 379). Mivel az áremelkedés az építőiparban jelentkezett a legélesebben, a határozat intézkedett az építőipari árellenőrzés szigorításáról. A jövedelemdifferenciálódással kapcsolatban a határozat a következőképpen foglalt állást: . .az elmúlt két évben a kereseti viszonyok és az élet- színvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok - különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyermek - életszínvonala alig vagy nem emelkedett [...] Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami, nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett.” Ebből az értékelésből kiindulva a határozat javasolta az ipari és építőipari munkások bérének emelését. „...1973. március 1-jétől külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni” (MSZMP, 1971-1975,382-383). A már jelzett gazdálkodási problémák miatt a határozat úgy foglalt állást, hogy: „A gazdasági irányító szervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító legnagyobb 40-50 állami vállalat tevékenységét, és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megoldást kell kidolgozni és alkalmazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8-10 nagyvállalatnak a korszerűsítésére, amelynél a termelési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök” (MSZMP, 1971-1975, 376). A közgazdászoknak az a része, amely később „reform”-közgazdá- szoknak nevezte magát, az 1972-es KB-határozattól számítja a reformfolyamat megtorpanását, visszafordulását. Ezzel a nézettel nem értünk egyet, valójában csak az történt, ami várható is volt, hogy a gazdasági realitásokra tekintettel nem levő, reform okozta feszültségekre a politikának előbb-utóbb reagálni kellett. Az a fajta tiszta piacgazdaság, amelyet a reform feltételezett, A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 33
