Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A törvényt követő csődsorozat jelentősen rontotta a bankok hiteleinek minőségét, azzal egyidejűleg, hogy a pénzintézeti törvény a korábbinál sokkal szigorúbb tőke-megfelelési feltételeket írt elő, melynek nyomán a nagy kereskedelmi bankokról kiderült, hogy technikailag fizetésképtelenek, s a korábbi jelentős adó, illetve állami osztalékfizetés helyett hatalmas támogatási igénnyel léptek fel. Az ellentmondást tőkejuttatással, vagyis bankkonszolidációval lehetett feloldani, ami 1990 és 1995 között mintegy 400 milliárd forinttal (a bevételek közel 10%-ával) terhelte a költségvetést, és egyik összetevője volt az államháztartás eladósodásának. A jegybanktörvény a költségvetés finanszírozási módját kívánta átalakítani. A törvény megszüntette a korábbi években folytatott, a költség- vetési igényeket automatikusan kielégítő jegybanki finanszírozást, és legfeljebb a tervezett költségvetési bevételek 3%-ának (1993-ban és 1994-ben még 5, illetve 4%) megfelelő mennyiségű hiány jegybankhitellel való finanszírozására jogosítja fel a Nemzeti Bankot. Ez az intézkedés járult talán legjobban hozzá az államháztartás eladósodásához, mert a költségvetési hiányt a pénzpiacról kellett (állampapírok kibocsátásával) fedezni az időszakot jellemző 30 százalék körüli kamatok mellett. Magyarországon az 1968-as reformmal indult meg a tervutasításos gazdaság rögzített árrendszerének fokozatos liberalizálása, a szabad árak köre azonban a nyolcvanas évek végéig viszonylag szűk maradt, ekkor azonban - részben világbanki nyomásra is - felgyorsult. A fogyasztói ártámogatások leépítését nemcsak a reformerek sürgették, de a világbanki szerkezetátalakítási kölcsönök állami kötelezettségvállalásaiban is tételesen szerepelt.86 1990 végéig a fogyasztói árak csaknem 90%-a a szabad áras kategóriába került. A fogyasztói ártámogatások GDP-hez viszonyított aránya négy év alatt az 1987. évi 7%-ról 1% alá csökkent. 1991 után csak a személyszállításban maradt fenn fogyasztói árkiegészítés. A béreket illetően a liberalizáció késleltetve érvényesült, mert a monetáris politika a bérkiáramlás növekedését tekintette a pénzügyi egyensúly 86 Ma már nehéz volna megállapítani, hogy a támogatások leépítésében mekkora szerepe volt a Világbanknak és a hazai radikális közgazdászoknak, a SAPRI-vizsgálat keretében létrejött világbanki kapcsolatok alapján azonban az véleményezhető, hogy a Világbank szakértői e tekintetben (és az átmenet kérdésében általában is) kevésbé voltak radikálisak, mint saját radikális reformközgazdászaink. 114
