Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
miatt tisztázhatatlan elvi kérdések miatt az egészségügy reformot leginkább az jellemezte, hogy az egészségügyre fordított költségvetési források reálértéke 1991-1995 között mintegy 15-20%-kal, a GDP-n belüli aránya pedig az 1991. évi 5,5%-ról 1995-ig 4,4%-ra csökkent. Az oktatás reformja Az oktatást tulajdonképpen minden időben folyamatosan reformálták, a rendszerváltás reformja az volt, hogy csökkent az állami szerepvállalás, és nőtt az önkormányzatoké. Az önkormányzati decentralizálással kialakult az oktatás iránti helyi felelősség ennek minden előnyével és hátrányával (például azzal, hogy az iskola elkezdhetett integráló szerepet játszani a falu életében, vagy azzal, hogy a szegényebb településeken mind nehezebb az óvoda vagy iskola fenntartása). Az oktatás többszektorú lett: minden oktatási szinten megjelentek az egyházi, az alapítványi és a magánintézmények. A költségvetés szempontjából a reform, az oktatás esetében is, az oktatásra fordított összegek mind reálértékben, mind a GDP-hez viszonyított arányában való csökkentését jelentette. A rendszerváltás első éveiben az oktatásra fordított kiadások reálértéke fokozatosan csökkent, azután a Hom- kormány a stabilizációs programjának (Bokros-csomag) bevezetésekor a könnyebb ellenállás irányába haladva a forrásokat számottevő mértékben az oktatásügytől vették el. Az oktatásra fordított kiadások reálértéke 1998-ban egyharmadával volt kisebb, mint 1990-ben. A GDP százalékában mérve a felsőoktatás támogatása az 1994-es 1,3 százalékról 1997-re 1 százalékra zsugorodott. Családi ellátások reformja Az első kormányzat idején 1992-ben a születések ösztönzése érdekében az egyszeri anyasági segélyt a terhesség ideje alatt nyújtandó várandóssági pótlékká alakították. 1993-ban vezették be a gyermeknevelési támogatást (GYET) a három és több gyermeket nevelő anyák számára. Az 1995. évi márciusi stabilizációs csomag csökkentette a családi ellátásokat (családi pótlék, gyes, gyet, terhességi-gyermekágyi segély), és szigorította a hozzájutási feltételeket. Azonban az Alkotmánybíróság közbelépése miatt is végül csak a családok 6-7%-a szorult ki az ellátásokból. A Bokros-csomag szociálpolitikai elemei társadalmi és különösen demográfiai szempontból károsak voltak, miközben alig hoztak megtakarítást az államháztartás számára. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 109
