Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
A politikai túlélés művészete 3. A jogállamiság problémái Az MSZMP-nek a jogállamhoz való viszonya kulcsproblémát jelentett a párton belüliek és az ellenzékiek számára is. A jogállami felfogás alapjaihoz eljutni, pusztán annak lényegét megérteni nem volt egyszerű a kommunista tisztségviselők számára. Magának a pártnak az öndefinícióját is nehéz volt megfogalmazni, illetve folyamatosan frissíteni. A várakozással ellentétben nem jelentett a párt vezetői számára különösebb kihívást a szociáldemokrata gondolat, illetve szociáldemokrata elveket valló pártok megjelenése, és megszerveződése. Külön kell választani a problémát. 1989 egyik párton belüli alapkérdése, hogy miként viszonyuljanak a régi szociáldemokrata eszmékhez, illetve mennyire térjenek rá az 1948-at megelőző, az MDP megalakulása előtti történelmi, organikus és jogfolytonos szociáldemokrata irányzat követésére. Mint sejthető, ha volt is ilyen szándék, az marginalizálódott: a párt vezető csoportjai inkább előre tekintettek. A szociáldemokrácia útjának választásával egyrészt beismerték volna az 1948-1989 közötti időszak bűnös, önmegtagadó politikáját, másrészt a leendő szavazók inkább egy korszerű szocialista (munkás-) pártot favorizáltak volna, nem pedig a régmúlt idők formációját. A vezetés előre látta, hogy nincs egy kibontakozó, flexibilisen működő modem demokráciában hasznosabb pártmodell egy általános szocialista párt működésénél: sokkal jobban beválhat, mint egy régi vágású, „polgári” beütésű, elvhű szociáldemokrata párt felépítése, melynek létrejötte esetén a hatalmon osztozni kell. A végső ok pedig, ami miatt a belső „szociáldemokratizálódás” nem működhetett volna, hogy 1988-tól kezdve megjelent a valódi, jogfolytonos, 1948-előtti szociáldemokrata párt csírája, mely 1989-től harsányan, a többi induló ellenzéki párthoz hasonlóan hallatta a hangját. Ez a jelenség rögtön láttatta, hogy az újjáalakuló MSZDP-ben, és más szocdem mikropártban olyan személyek, illetve „nagy öregek” gyülekeznek, akik kemény kritikával illetik az MSZMP politikáját, sőt múltbeli bűneit tisztán látják, és elszámoltatást követelnek. Mindez túl forró volt a szocialistáknak: sem a saját múltjukkal nem kívántak szembesülni, sem a hatalomban - bármilyen régi „szövetségesről” volt is szó - osztozni. A „szocdem brand” tehát ki volt lőve, egyrészt elkezdték lefoglalni mások, másrészt az irány az MSZMP vezeté72
