Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
lelősségre vonását. Ám ez az elképzelés is kudarcot vallott, döntően azért, mert az MDF centruma, a kormány vezérkara és maga Antall József sem vállalta fel ezeket a lépéseket. Mindennek következménye, hogy a régi elit csak ideiglenesen szorult - addig is csak részlegesen - háttérbe, hogy 1993-94-ben megerősödve téljen vissza, s nyerje el a mandátumok 54 százalékát, azaz abszolút többséget szerezzen 1994-ben a parlamentben. Az igazi kérdés persze az: miért nem nyúlt a nómenklatúrához az Antall-kormány? Mi az ok, miközben nem kevesen voltak a párton és a kormányon belül, akik szerették volna ezt? Azt kell előrebocsátanom, hogy szerintem minden okot és megfontolást a mai napig nem ismerünk s talán nem is fogunk soha ismerni, mégis két okot feltétlenül meg kell említenünk. Az első Antall József és követői mérsékelt konzervatív szemléletmódjában, jog- és erkölcsi felfogásában keresendő. Ennek lényege, hogy a jogfolytonosság, a jogbiztonság szent és sérthetetlen, a joggal való manipuláció politikai célokból elfogadhatatlan, emellett pedig a bosszúvágy kicsinyes és megalázó; a múlt rendszer bűnösei felett pedig a történelem mondjon ítéletet. Ez a felfogás talán - sőt biztosan - ott tévedett, hogy egy elnyomó rendszer, egy diktatúra jogrendje nem lehet szent és sérthetetlen, amihez visszamenőleg egy demokráciának alkalmazkodnia kellene, miáltal még a diktatúra legfelső vezetőinek számonkérhetősége is lehetetlenné válik. Természetesen sokan voltak a pártjában és a kormányban is, akik ezt nem így látták - s most nem is elsősorban Csurka Istvánra gondolok -, s így néhány törvénytervezet, javaslat elkészült (lásd a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat a történelmi igazságtételről, a már említett Justitia-terv, a Fehér Könyv terve, a Monopoly-csoport tevékenysége stb.), ám ezek végül hamvukba holtak, vagy más okokból - alkotmánybírósági vétó, az ellenzék ellenállása stb. - meghiúsultak. E helyütt fel kell vetni az Alkotmánybíróság sajátos szerepét a rendszerváltás folyamatában. Kétségtelen, hogy az 1990 elején megalakult intézmény több, a rendszerváltó közhangulatban hozott határozata közvetlenül gátolta az elszámoltatás és történelmi igazságtétel megvalósítását. Miért történt ez így? Erre ad lehetséges választ Sólyom László, az AB akkori elnöke a vele 2003-ban készített, igen fontos interjúban (Sólyom 2003, 160- 162.). Sólyom világosan kifejti, hogy számára - és az AB számára - akkor az igazságosság és a jogszerűség klasszikus ellentmondása merült fel, sőt, ezen túllépve az a filozofikus kérdés, hogy az alkotmányosság, avagy az a felett A politikai túlélés művészete 304
