Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust álló természetjog jelenti-e a fontosabb entitást? Az AB egykori elnöke az alkotmányosság és a jogszerűség, jogfolytonosság mellett döntött, hiszen - mint kifejtette - neki az volt a véleménye, hogy a magyar rendszerváltás lényege az alkotmányos jogállam megteremtése volt - és semmi más. Sajátos álláspontját azzal indokolta, hogy Magyarországon már a Kádár-rendszer is sok mindent megengedett az embereknek, így a rendszerváltás nem jelentett mást, mint a gyakorlatban már meglévő szabadságlehetőségek jogi garantálását. Világosan kifejti, hogy a magyar felfogás szembement a német, lengyel és cseh alkotmányos felfogással, mely országokban megvalósították a tulajdoni kárpótlást, félretették a jogfolytonosságot és igazságot szolgáltattak, abból a megfontolásból, hogy a diktatórikus rendszerek nem tarthatnak igényt arra, hogy a demokráciák figyelembe vegyék az akkori jogrendszert. A Sólyom-féle felfogás alapján hozta határozatait az AB: megakadályozta a tulajdoni kárpótlást, a reprivatizációt, nem engedte meg a volt politikai bűnök üldözhetőségét (kivéve az ’56-os sortüzeket, mint elévülhetetlen háborús bűnöket). E tekintetben is megvalósult tehát egy sajátos „magyar” modell. Ugyanakkor számomra egyáltalán nem elfogadható, sőt meglepő a volt elnök érvelése. Ebből feketén-fehéren kiderül ugyanis, hogy az ő felfogásában a Kádár-rendszer lényegében már egy „rejtett”, „szemérmes” demokrácia volt, amelyben érvényesültek az alapvető szabadságjogok. Csak azt nem értem, hogy az, hogy e rendszerben már időnként kiutazhattak az emberek Bécsbe, miért jelentene valóságos szabadságot, nem beszélve a demokráciáról? Vajon egy olyan rendszer, amelyben nem lehet pártot alapítani, amelyben egészen 1990 elejéig működik a pártállami titkosszolgálat és jelentéseket tesz, amelyben végig nem volt valóságos jogvédelem és pártatlan bíráskodás, amelyben nem lehetett tüntetéseket szervezni, amelyben a rendőrség korlátlanul zaklathatta az embereket, amelyben nyíltan soha nem lehetett bírálni a Szovjetuniót és a szocializmust, amelyben cenzúra működött, amelyben párttagság nélkül nem lehetett érvényesülni, amelyben az éppen megalakuló Fidesz embereit 1988 tavaszán behívatták az ügyészségre elbeszélgetésre - vajon mitől „már lényegében” szabad és demokratikus? Tehát - megítélésem szerint - Sólyom László érvelése téves, megalapozatlan. Egy politikai rendszer vagy jogállam, vagy nem az, s a Kádárrendszer egészen az utolsó pillanatig nem volt jogállam - ezáltal nem vonatkozhat rá a jogfolytonosság követelménye. Mindezekből következően úgy vélem, hogy az Alkotmánybíróság korántsem segítette a rendszerváltás 305
