Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?

Szovjetuniót kívül-belül. Kritikai szemlélete tehát megalapozott politikai tapasztalatokon nyugodott. Horváth István, akkori belügyminiszter azonban fontosnak tartotta ezt a találkozót, így személyesen Krjucskovnál járt közben annak érdekében, hogy a KGB-főnök mégiscsak találkozzon Szűrös Mátyással, aki 1985 és 1989 között a külügyi bizottság elnöke volt. A találkozó tehát végül létrejött, de Szűrös szerint ez korántsem volt nyílt és bizalmas beszélgetés. Mindvégig érezhető volt a két fél között egyfajta bizalmatlanság, és amikor Krjucskov feltette a kérdést, hogy Szűrös szerint ki lenne alkalmas arra, hogy Kádár helyébe lépjen, Szűrös kibújt a kérdés alól, mondván, ő külpolitikus, és nem érzi magát sem belpolitikai, sem pedig pártügyekben kompetensnek. Annyit azonban elmondott a találkozó folyamán, hogy a generációváltás a párton belül tovább nem halogatható.

A Krjucskov által szorgalmazott személyes találkozóknak általában is az volt a célja és a lényege, hogy Moszkva képet kapjon arról, hogy a magyar nómenklatúra egyes tagjai hogyan vélekednek a magyar belpolitika egyes szereplőiről, és kit látnának szívesen a generációváltásnál Kádár János utódjaként.

Visszatérve a májusi pártértekezletre, Berecz János az előkészületekkel kapcsolatosan még elmondta, hogy 1987 szeptemberében Grósz Károly, aki korábban tíz évig politikustársa és barátja volt, felkereste őt, hogy találkozzanak egy hosszabb beszélgetés céljából, mert Grósz állítása szerint a helyzet Magyarországon lényegesen rosszabb, mint korábban gondolták, és valamit tenni kell. Egy rendkívüli kongresszus összehívására nem sok remény volt, mert a párt nagy öregjei nem akarták, de egy esetleges pártértekezlet összehívására jó esélyt láttak, amelyet decemberben a KB el is fogadott. Kádár János ekkor Dobogókőn pihent, ezért a pártértekezlet időpontja még nem volt tisztázott. Az „öregek” 1988 decembert javasolták, a fiatal generáció viszont már májusban pártértekezletet akart. Kádár végül május mellett döntött, de egy héttel eltolta az eredetileg tervezett dátumhoz képest, mert úgy vélte, a szükséges dokumentáció május közepére nem készül el, ezért az időpontot 1988. május 22-ére rögzítette.

A politikai túlélés művészete

ekkor már kimondottan idős emberekből állt, és Szűrös akkor a maga 43 évével nem tartotta magát alkalmasnak a feladatra. Attól tartott, hogy nem veszik majd komolyan és nem nézik jó szemmel egy ennyire fiatal ember delegálását Magyarországról. (Személyes beszélgetés Szűrös Mátyással egy budai cukrászdában 2013. november 13-án.)

20