Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
Grósz Károly a személyzeti és szervezési feladatokat kapta, Berecz Jánost pedig a pártértekezlet dokumentumainak előkésztésével bízták meg. A vitaanyag el is készült, és egy héttel az értekezlet előtt megvitatásra is került. A KB-ülés alkalmával Berecz hangsúlyozta, hogy nem halogatható tovább a párttagság bevonása a napi politikába, és nem lehet folytatni az erősen elszigetelt központosított döntéshozást. Sem Kádár, sem Grósz nem nézték jó szemmel Berecz megjegyzéseit, és valószínűleg ennek tudható be, hogy Berecz Jánost a dokumentumokat szerkesztő bizottság alelnöké- nek és nem elnökének nevezték ki, holott az összes irat az ő keze alól került ki. Bereczet ez felháborította, amelynek hangot is adott, így végül az alelnöki státuszt - amelyet egyébként más bizottságok esetén létre sem hoztak - törölték, és Berecz János lett a szerkesztőbizottság elnöke a májusban tartandó pártértekezleten. Fontos tudnunk, hogy pártértekezleteket sohasem hívtak össze rendszeres időközönként, csak szükség esetén ült össze. Legutóbb 1957-ben (!) volt országos pártértekezlet az 1956-os események után kialakult helyzet rendezésére. Ez is jelzi a helyzet komolyságát és a puccs-szerű vezetőváltás előkészítettségét. A májusi pártértekezleten elhangzott beszédek - bár szinte kivétel nélkül erősen kritikai hangvételűek voltak - csupán reformokról beszéltek és nem rendszerváltásról. Függetlenül attól, hogy ki milyen módon képzelte el a rendszer jövőjét, ekkor nyíltan még nem esett szó a rendszer bukásáról, mindössze annak jelentős mértékű reformjáról. Ez a kritikai hangvétel azonban nemcsak az új rendpárt és a reformkommunisták képviselőit jellemezte, de maga Kádár is belátta a változtatások szükségességét, sőt egyfajta védekező pozícióban helyezkedett el már a pártértekezletet megnyitó beszédében is: „Politikai intézményrendszerünk a megváltozott viszonyok között nem áll feladata magaslatán, működésében zavarok jelentkeznek. Romlott a közhangulat, csökken a bizalom a párt és a vezetők iránt. ”17 „Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy néhány alapkérdés tisztázatlansága miatt nem csak a párton kívül, hanem a pártban is nőtt az eszmei I. 1988-89. Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus 17 A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének jegyzőkönyve. Kossuth Kiadó, 1988. Kádár János előadói beszéde, 12. p. 21
