Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?
A Nagy Imre-kód még eltemetésük pontos helyének megjelölését is megtagadták. A rendszer e kérdésben tanúsított tántoríthatatlanságát és cinikus hangvételét jól bizonyítja Szilágyi József özvegyének és leányának 1985-ben, 27 évvel a kivégzések után íródott levelére adott hatósági válasz.11 A Szilágyi József földi maradványainak kiszolgáltatása iránti kérés elől az MSZMP Központi Bizottságának Irodája 1985. december 5-i dátummal kelt levele az alábbi módon tért ki: „Tisztelt Asszonyom! Értesítjük, hogy a levelét megkaptuk. Mivel kérése nem érthető számunkra, ezért, ha módjában áll, szíveskedjék bennünket bármelyik keddi napon 9-12 óra között felkeresni a Központi Bizottság Irodája Fogadóhelységében. Üdvözlettel: dr. Holló András”12 A kérés megismétlése után az Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága az alábbi módon zárta le az ügyet: „Özv. dr. Szilágyi Józsefnél Sajnálattal értesítem, hogy férje dr. Szilágyi József hamvainak kiadása iránti kérelmüket nem áll módunkban teljesíteni. A büntetés végrehajtásnak nincs tudomása arról, hogy az 1958. április 24-én kivégzett férje holttestét hol temették el. A sírhely felkutatása iránt tett intézkedéseink sajnos nem vezettek eredményre: sem erre vonatkozó írásos dokumentációt, sem szemtanút nem sikerült fellelnünk. Kérem, hogy a fenti körülményeket szíveskedjenek tudomásul venni. Bp. 1986. febr. 14.”13 Való igaz, hogy sem a Központi Bizottság Irodájában, sem a Belügyminisztériumban, sem a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságán a holtestek pontos helyét nem tudták megadni, hiszen arról nem volt tudomása egyetlen szervnek sem. De a hatóságoknak nem is állt igazán érdekében, 11 Szilágyi Júlia visszaemlékezése a végtisztességet kérvényező levelekről: Javomiczky István: „Eljőaz a nagy, szép idő...” Bp., Héttorony Könyvkiadó, 1990. 204-205. 12 Tetemrehívás, 1958-1988. Párizs, I. U. S., 1988. 59. 13 Uo.61. 20
