Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)

1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?

Hányszor lehet egy embert eltemetni? hogy felkutassák a halottakat. Amíg „az ’56-os álláspont a status quo fenntar­tásának szimbolikus sarokpontja maradt”,14 és a közgondolkodás alapveté­seinek meghatározására szerződtetett írók így írtak az 1956-os megtorlással kapcsolatban: „[Nagy Imre] tragédiája kétségtelen, mint az ország tragédiája is, melynek egyik okozója volt. Bármennyire keserves kimondani, a politikai perekre szükség volt; abban a helyzetben csak kemény kézzel lehetett nor- malizálni az életet”,15 addig a hatalom nem kívánta a temetetlen halottak sír­helyét megjelölni, nem kívánt zarándokhelyeket teremteni a rendszer kereteit feszegető emlékezőknek. * A kommunista rendszer azonban eljutott egy olyan válságig, amely alapvető szerkezeti kereteinek újragondolására kényszerítette. E válság ke­zeléséhez elkerületlenné vált, hogy a hatalom a többpártrendszer kérdésének lehetőségével és ezzel összefüggésben az 1956-os események átértékelésé­vel szembenézzen. Szembenézzen ezzel úgy is, mint egy lehetőség, amely irányelveket ad egy megreformálandó párt számára a hatalmi játéktérben, és úgy is, mint a párt hatalmi körén kívül eső társadalmi nyomás és igazodási kényszer. Az ’56-hoz való retrográd hozzáállástól való elmozdulás fontos lépése volt, hogy a kivégzettek földi maradványainak kiadására és a szűk csalá­di körben tartott újratemetésük engedélyezésére Grósz Károly ígéretet tett. Mindez azonban annak hangsúlyozásával történt, hogy ez a hatalom részé­ről csupán egy humánus cselekedet, bizonyos erkölcsi kötelesség, de semmi esetre sem rehabilitáció vagy 1956 újragondolása. Az ígéret megtételéhez szükséges előkészületek megkezdéséhez azon­ban szükséges volt, hogy az 1988 májusi pártértekezleten Kádár Jánost fel­mentsék főtitkári tisztségéből. „1988 májusában - már Grósz Károly hata­lomra kerülése után - Harangozó Szilveszter vezérőrnagy magához hívatott, és azt mondta, meg kell állapítani, hol vannak eltemetve Berendék. A nyo­mozás szigorúan titkos, senki nem tudhatja meg, csak a vezetőmnek jelent­14 Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon, 1987-1990. Bp., Napvilág, 2006. 46. 15 Gyurkó László 1982-es Kádár-életrajzából (Arcképvázlat történelmi háttérrel) idézi: Irodalmi Újság 39/3 (1988) 8. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom