Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?
A Nagy Imre-kód ideológiailag megbízható történészek számára sem engedélyezték 1956 mélyreható kutatását. Elismert történésszel nem íratták meg az ellenforradalom „objektív”, tudományos alapon feldolgozott történetét.46 Néhány kiragadott eseménysor felelevenítésében (mint például a Köztársaság téri lincselések) és propagandaszólamként megfogalmazott gondolatpanelek ismétlésében kimerült az 1956-ról szóló hivatalos megemlékezés. A párt e taktikájának eredményét hűen tükrözik az 1989-ben, az MSZMP KB ülésein ’56 értékeléséről zajló viták is. A KB-tagoknak, ha nem élték meg szemtanúként vagy aktív résztvevőként az eseményeket, sokszor fogalmuk sem volt még csak a történések körvonalairól sem, és miután a reformok jegyében megfosztották őket a decemberi határozatban megfogalmazott ’56-képtől, teljes bizonytalansággal álltak a téma előtt.47 „Én nem foglalkoztam vele, és életemben egyszer láttam, akkor is messziről”48 - mondja Nagy Imréről Devcsics József a KB-ülésen. Ördögh Szilveszter az 1989 május 8-ai KB-ülésen tett hozzászólása ugyancsak egy pártkáder ’56-hoz való viszonyulásának jellegzetes megnyilatkozása: „nem tudtuk miért jó az 1953-as Nagy Imre-féle kormányprogram, miként 1956 is csak hátborzongatós emlékünk. [...] Mi csupán cseperedtünk és tanultunk, mert iskolakötelesek voltunk. [...] Illegális formából megérkeztek hozzánk a kétségbevonó tények, Rákosival soha nem volt bajunk, örököltük, hogy érdemtelen a tiszteletre, de Nagy Imre neve titok és tabu lett, és még sokaké. És nem tudhattuk, valójában mi is történt 1956-ban.”49 Ahogy fentebb említettük, az 1956-os események átértékelése, árnyalása nem történt meg ’89 elejéig, de e lózungokra épített, határozatban megfogalmazott értelmezés stílusbeli finomítására történtek kísérletek. Kádár János 1972- ben, 60. születésnapján tartott beszédében az ellenforradalomról mint a nemzet tragédiájáról beszélt: „1956-ban súlyos, kritikus helyzet állott elő, amelynek 46 1956 történetének propagandaszintű feldolgozása: Hollós Ervin - Lajtai Vera: Köztársaság tér, 1956. Bp., Kossuth, 1974.; uő.: Drámai napok, 1956. október 23. - november 4. Bp., Kossuth, 1986.; Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel. Bp., Kossuth, 1969,1981.; Geréb Sándor - Hajdú Pál: Az ellenforradalom utóvédharca. Bp., Kossuth, 1986.; Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon. Bp., Kossuth, 1958.; uő.: A Nagybudapesti Központi Munkástanács. Bp., Akadémiai Kiadó, 1969. 47 Magyar Politikai Évkönyv. (1989) 906. Fejti György: „.. .Én ez idő tájt ismertem meg a Nagy Imre-per anyagát, amelyet a BM titkos levéltára őrzött, és amely korábban hozzáférhetetlen volt számomra is. Drámai élmény volt szembekerülni e dokumentumokkal.” 48 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, I. S. Kosztricz Anna (szerk.) Bp., MÓL, 1993. 1006. 49 Uo. 831. 32
