Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?
Hányszor lehet egy embert eltemetni? számos szocialista és jó néhány kommunista politikusa is részt vett. Gilles Martinet, a francia szocialista párt nevében, Claudio Martelli, az Olasz Szocialista Párt nevében, Piero Fassino pedig az Olasz Kommunista Párt nevében tartott beszédet a megemlékezésen. A jelen írásnak nem tiszte a nyugat-európai baloldal Nagy Imre megítéléséhez való viszonyának elemzése, ez egy külön kutatás tárgykörébe tartozik, de az mindenképpen hangsúlyozandó, hogy részvételüknek nagy jelentősége volt. Az Irodalmi Újság értékelése szerint az ünnepséggel „sikerült a civilizált világ köztudatába berobbantani azt a hírt, hogy az 1956 utáni megtorlás áldozatai bizony máig sincsenek a magasabb isteni és emberi törvényeknek megfelelően elhantolva. Bármily humánusnak látszott is a Kádár-rendszer némely más kommunista állammal összehasonlítva, humanizmusából mégsem futott arra, hogy a forradalom halottait emberszámba vegye.”27 Fejti György is megjegyezte a korábban idézett PB-ülésen, hogy a diplomácia eszközeivel a párt nem tudta megakadályozni a megemlékezést. Amit el tudott érni, hogy a magyarországi hivatalos sajtóban említés se történjen a párizsi emlékműavatásról. Erről az igyekezetről nyújt groteszk képet Ludassy Mária írása egy televíziós vetélkedőt előkészítő megbeszélésről: „az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében rendezendő vetélkedő [...] Július 13-án, a Bastille lerombolásának 200. évfordulója előestéjén nyilvános televíziós döntővel ért volna véget. A tv képviseletében egy szemmel láthatóan feszengő fiatalember28 váratlan fordulatot adott a megbeszélésnek: a tévé elnöke úgy döntött, hogy tekintettel a Pére Lachaise temetőben történtekre, a magyar televízió nem kíván megemlékezni a francia forradalomról, így a vetélkedőn kizárólag a magyar hatásokról eshet szó.”29 Budapest: „...az éjszaka folyamán a rendőrség Nagy Jenő szamizdat-kiadó lakásáról elvitte a kopjafát is, Nagy Jenőt is”30 - kezdte beszédét a 301-es parcellában tartott ünnepségen Molnár Tamás, az Inconnu képzőművész csoport tagja, a gazzal benőtt jeltelen sírok között. A halottak emlékére készített kopjafát így a 400-500 megemlékező nem tudta felállítani, de ahogy azt a PB jó 27 Irodalmi Újság, 39/4 (1988) 12. 28 A feszengő fiatalember Poós András 29 Irodalmi Újság, 39/4 (1988) 12. 30 IrodalmiÚjság, 39/3 (1988) 9. 27
