Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)

1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?

A Nagy Imre-kód

érzékkel „megsejtette”, a temetőben semmiféle atrocitás nem történt. Nagy Gáspár felolvasta A fiú naplójából című versét, az ünnepi beszédet Fónay Jenő tartotta, amit azzal zárt, hogy az egypártrendszer keretében a társadalom válsága nem oldható meg, csak „az 1956-os nagyszerű kezdeményezés alapján”.31 Mécs Imre és Hegedűs László felolvasta a 301-es parcella halottai közül azt a 244 nevet, akikről tudni lehetett, hogy ott nyugszanak.32 Miután a megemlékezés véget ért, és a résztvevők hazamentek, rendőrök jelentek meg a temetőben, hogy eltüntessék a virágokat és a koszorúkat.33

Amikortól az események kiléptek a temető mezsgyéin túlra, és a tömeg a lélektani határt jelentő „harminc himnuszt énekelő főt”34 meghaladta, a rendőrség tettlegesen lépett fel. Lezárták a környező utcákat, a Hősök terére érkező 150-200 embert nem engedték a térre. Rácz Sándornak és Dénes Jánosnak sikerült rövid beszédet mondania, de Csurka István már nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert megakadályozták ebben. Rácz Sándor, Dénes János, Pákh Tibor az Ismeretlen Katona sírját szerették volna megkoszorúzni, amikor a rendőrség őrizetbe vette őket.35

Késő délután a megemlékezés a Batthyány-Nagy Imre örökmécsesnél folytatódott. Az emlékmécsest rendőrkordonok és gumibotos rendőrök vették körül. Csoóri Sándor és Konrád György próbálták a rendőröket meggyőzni, hogy békés megemlékezésről van szó, ennek ellenére gumibotokkal és könnygázspray-vel oszlatni kezdték a megközelítőleg 800 főnyi tömeget. A térről kiszorított emberek a Himnuszt és a Szózatot énekelve, valamint

31 Kenedi János: i. m. II, 212.

32 Fényes Elek álnéven Rainer M. János publikálta a kivégzettek névsorát - amelyet Mécs Imrével közösen állítottak össze - a Beszélő és a Kapu című folyóiratokban.

33 Irodalmi Újság, 39/3 (1988)9.

34 Lásd az MSZMP PB 1988. június 14-i ülésén Grósz Károly előzőekben idézett hozzászólását.

35 Pákh Tibor visszaemlékezése: „Eri pontosan három órára vittem egy virágcsokrot az ismeretlen katona sírjához. Azt ott el is helyeztem, de már rendőrségi készültség volt, úgyhogy a rendőr mindjárt fel is szólított, hogy vegyem fel a virágot. Mondtam, hogy tiszteletlenség lenne, ha fölvenném a sírról a virágot. Erre ő fölvette, elkérte a személyi igazolványomat, aztán visszaadta, és fölszólított, hogy menjek el. El is mentem onnan, de alig hagytam el a színhelyet, a Műcsarnok előtt három férfi - titkosrendőrök - megrohant, és gólya viszi a fiát módszerrel becipeltek az autójukba. [...] Elvittek Fótra, ott egy dombtetőn valami eszpresszóban időztek, engem addig bent tartottak a kocsiban. Aztán elvittek Felsőgödre, ott egy libalegelőn kilöktek az autóból.” Molnár Adrienne: i. m. 51.

28