Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?
A Nagy Imre-kód tabb értékelését adni, amely azonban az alapmegítélést nem érintheti. Ez az értékelés akkor még nem született meg, de előrevetíti, hogy az emberiességi szempontok figyelembevételén túl a párt korrigálni kívánja ’56-os álláspontját. Véleményünk szerint a 88-as június 16-ai rendőri beavatkozásnak egyértelmű üzenete az volt, hogy a párt ezt a korrekciót nem a hatalmon kívüli ellenzékkel folyó diskurzusban kívánja kialakítani. De lássuk, hogyan zajlottak az események 1988. június 16-án? Párizs: „Legyen ez a francia föld jelképes sírhelye Nagy Imrének, Losonczy Gézának, Maiéter Pálnak, Szilágyi Józsefnek, Gimes Miklósnak és az 1956- os magyar forradalom minden kivégzettjének, akiknek saját hazájukban nincsen sírjuk” - olvasható a kétnyelvű felirat a Pére Lachaise temetőben felállított emlékművön.25 Az Emberi Jogok Magyar Ligája az Irodalmi Újság 1988. 1. számában jelentette be, hogy a párizsi Pére Lachaise temetőben - nemzetközi emlékünnepség keretében - emlékművet állít az 1956-os magyar forradalom mártírjainak tiszteletére. Az ünnepség gondolata Méray Tibortól származott, a szervezést Fejtő Ferenc, a Liga magyar tagozatának elnöke vállalta. Az 1956-os mártírok emlékművének és a szimbolikus sírnak Jacques Chirac, Párizs akkori főpolgármestere adományozta a sírhelyet, és az ünnepség alatt kivezényelte a köztársasági gárda zenekarát. Az emlékünnepség védnökségében huszonhét Nobel-díjas, a Francia Akadémia több tagja, világhírű politikusok, tudósok, írók, művészek egész sora vett részt. Az eseményről a világsajtó nemzetközi tekintélyű újságjai számoltak be. Az ünnepségre többek között üzenetét küldte az Európai Parlament elnöke, Simone Veil. Ronald Reagan az alábbi szavakkal üdvözölte a megemlékezést: „...Felidézzük a sok-sok szabadságharcos emlékét, akiket az 1956-os felkelés alatt vagy után megöltek és kivégeztek. Azzal, hogy tisztelettel adózunk emléküknek, egyben életben tartjuk azokat az ideálokat, amelyekért meghaltak - egy szabad, demokratikus és független Magyarország álmát. [... ] Bárcsak 1988-ban bekövetkeznék az, hogy ezeket a hősöket visszaszolgáltatják szeretteiknek - és bárcsak Isten kegyelméből eljönne a nap, amikor majd hazájuk szabad és független földjében nyugodhatnak.”26 A védnökök között Nyugat-Európa 25 26 26 Irodalmi Újság, 39/4 (1988) 12. Tetemrehívás, i. m. 127.
