Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
Előszó
A Nagy Imre-kód Ez a modell lett volna a demokratikus szocializmus, amelyhez azonban olyan mértékben kellett módosítani a rendszert, hogy ha az Alkotmányban nincs utalás arra, hogy az ország a szocializmus alapján áll, akkor a szocializmus „paraméterének” kiiktatásával akár a ’90-től felálló új rendszer politikai-intézményi értelemben vett alapjait is jelenthette volna. A párt szocialista demokráciájából a demokratikus szocializmushoz vezető úton indult el, de végül sohasem ért oda. Mindenek fellett álló ideológiája belebukott küldetésébe, ennek lényege röviden a következőképpen foglalható össze: a diktatúra minél jobban igyekezett pontosan betartani a marxista tanokat, annál nagyobb korrekciókat kellett a rendszeren vagy az alrendszereken végrehajtani, hogy virtuálisan felmutatható legyen lényege - az ideológia igaza - mind befelé, mind kifelé. Persze azok az elvtársak, akik ennek a titoknak a tudói voltak, mindig „maguk között voltak”, és ez nem volt másképp a szocializmus végórájában sem. Az utolsó életmentő beavatkozás már nem sikerült, mert akkora korrekciót kellett végrehajtani, ami magában kellett foglalja azt is, hogy legalább egy alkalommal megengedjék a nemzetnek, hogy akaratát úgy nyilváníthassa ki egy választáson, hogy annak a választásnak a párt közvetve nem szervezője, nem egyetlen induló pártja és szükségképpen nem egyetlen lehetséges nyertese. 1989 júniusában az előrehaladott politikai folyamatok közepette az MSZMP megváltoztatta évtizedek óta fennálló pártvezetési szerkezetét is. A módosult vezetési szerkezetnek nagyobb jelentősége volt, mint a személyi összetételnek, hiszen azok a kommunista vezetők lettek a tagjai, akik vezető pozícióba kerültek már a rendszerkorrekció „hivatalos nyitóeseményén”, az 1988 májusi pártértekezleten vagy az azt követő időszakban. 1989 júniusának végén az MSZMP Központi Bizottsága létrehozta a négy főből álló elnökség intézményét, amelyet Nyers Rezső, Grósz Károly, Németh Miklós és Pozsgay Imre foglaltak el. A legfontosabb politikai döntéshozó testületet, a Politikai Bizottságot is átalakították, tagjainak száma 21 főre emelkedett, és elnevezése Politikai Intéző Bizottságra változott. Az új intézmények jogköreit és felelősségeit valószínűleg a belpolitikai helyzet „rendkívüli összetettsége” miatt nem szabályozták pontosan. Nagyon fontos aspektus, hogy Grósz Károly főtitkári pozícióból való elmozdítása is szóba került, de a felállított új vezetési szerkezetben erre nem volt szükség. Viszont a főtitkár ekkortól valóban elveszítette igazi súlyát. Berecz Jánost, az addig erős embernek számító pártideológust felmentették titkári pozíciójából, és Grósz Károllyal együtt kikerült az MSZMP tárgyalódelegációjából. Annak vezetői az 10
