Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

dár elvtárs azt mondta, hogy vitatkozzanak a tudósok, de ez nemzeti tragédia volt. És kedves Berecz elvtárs, hadd mondjam itt elvtársiasan, jobb lett volna tegnap ide kiállni, erről beszélni, mert nem kis felelőssége van magának abban, hogy kampányszerűen alakult át 1975-80-ban és ’81-ben és ’86-ban sommás, egysíkú ítéletté, amelyik miatt most megint egy másik sommásság fenyeget.”

Aczél - aki ügyesen Bereczre akarta hárítani a saját felelősségét is (hiszen ’56 decemberében ő és nem Berecz szavazott) - ezután azt boncolgatta, hogy hasonlóság van az ’56-os és a ’89-es idők között:

„Hasonlóság egyben biztosan van: egy nagy átalakulás közepén vagyunk, amikor a régi már nem tartható, az újnak fejlődni kell, félnek az emberek attól, hogy itt valami berobbanhat.”

Sajátos aczéli megközelítés, a dolgok összemosása is: „És nyugod- tabban lennék akkor, ha nem kellett volna bélyegeket osztani. Én azt hiszem, nem fogom Lukács alapján [felülvizsgálni - K. F.] amit írtam, hogy Nagy Imre az eseményekkel sodródó, szerencsétlen, tragikus sorsú ember volt. Ez tartható azért is, mert akkor elkerüljük az egyiket, hogy anyja hasában áruló volt, és elkerüljük a másikat, hogy ő volt a legmegfelelőbb ember ennek a nagyon nehéz krízisnek a levezetésére... A következő dolog, amiről itt csak egy mondatot szeretnék mondani. Nem lesz ez úgy lezárva, ahogy mi ezt szeretnénk, csak megnyugvás lehet. A francia forradalom 200 éves évfordulóján, higgyék el, éles vita van Robespierre, Danton, a többiek megítéléséről, de utcája van Párizsban Robespierre-nek, Danton-nak, sőt Marie Antoinette-nek is... Tessék megpróbálni reális történelmi ítéletet csinálni.” Berend T. Iván a történelmi albizottság elnöke68 mindvégig igyekezett megőrizni a tudós akadémikus higgadtságát és tárgyilagosságát.

„Azzal kezdem, hogy én nem értek egyet nagyon sok felszólalóval, aki arról beszélt, hogy tulajdonképpen nem a múlt a fontos, hanem a jövő, nem az ’56-os értékelés, hanem a gazdasági feladatok. Tehát egy szembeállítás formájában tett különbséget a múlt tisztázása, és a jövő vagy a jelen feladataival, gondjaival való foglalkozás között.”

Ezután Marxot idézte „»Minden jelenség azonos a múltjával« és ez a Marxnál Hegeltől vett gondolat valóban a marxizmus történetisége. Ez mindennek a kiinduló pontja.” Ezután utalt azok álláspontjára, kik szerint a KB

Az Igazság Canossa-járása_______________________________________

68 Jkv. 1993.1. p. 103-109.

36