Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

„...szakmai kérdésekben, vagy tudományos kérdésekben nem kíván állást foglalni.” Ezt súlyosan félreérhetőnek ítélete, mert „tulajdonképpen azt jelentené, hogy elhatárolja magát a Központi Bizottság változás igényétől.” Majd rátért az albizottsági beszámolóra: „Én attól óvnék, hogy az egyszavas értékelést itt sokan elítélték joggal. Én az egymondatos értékeléstől is, vagy címszerű értékeléstől is óvnék. Tehát ne egy mondatot mondjuk, hogy népfelkelés, ellenforradalom: tulajdonképpen semmitmondásba fulladó mondat lenne ez. Szánjunk három-négy mondatot, egy bekezdést... Arra, hogy hol látjuk a folytonosságot és hol látunk diszkontinuitást?” Ennek érzékeltetésére állítja, hogy „a Kádár-időszak... hatalmas sikerei titkát” keresve, ki kell mondani „.. .ebben benne van kérem szépen, eltörölhetetlenül benne van az ’56-os népfelkelésnek az eredménye is, hiszen azért lett Magyarország annyira kivételes az azt követő 20-30 évben”.

Sajátos - s nem is Aczéltól származó - ez az okfejtés. Mindkét írástudó bizonnyal ismerte Thaly Kálmán69 munkásságát. Thaly vélekedett úgy, hogy az 1711-ben megkötött szatmári béke a Rákóczi-szabadságharc, míg az 1867-es kiegyezés az 1848/49-es forradalom eredményeit tükrözi.70

Berend T. Iván jól tudta, hogy a szubjektív tapasztalatokra és élményekre aligha lehet felépíteni a korszak történelmét és ezt meg is fogalmazta, „...nem az ilyen egyéni élmények és az utca képe az, ami a történelmi ítéletet végül is kimondja.” Lejjebb hozzátette: „valóban teremtsük meg a történeti kutatás abszolút biztos civilizált lehetőségét. Tehát legyen egy olyan levéltári törvényünk, amely minden kultúrországban van, amely nem egyéni arculat szerint, egyénre szabva adja a forrásanyagokat kézhez, és akkor sem tudja a kutató, hogy mit kapott meg és mit nem.”

Berend T. Iván ezután a megbékélés fontosságát hangsúlyozva indítványt tett a barikád mindkét oldalán meghaltak közös emlékművére, majd rátért a Nagy Imre-ügy visszáságaira. A temetést ugyanis álláspontja szerint nem lehet csupán humanitárius kérdésként kezelni. „Hallatlan politikai hibát követnénk el, ha ennél itt megállnánk. És a mai nyilvánosság mellett, kérem szépen, ez annál is kevésbé lehetséges, mert most jönnek elő, ömlenek a

I. Az igazságtétel igényének megjelenése

69 Thaly Kálmán (Csép, 1839. Január 3. - Zablát, 1909. szeptember 26.) költő, irodalomtörténész. Országgyűlési képviselő, a MTA levelező, majd tiszteletbeli tagja.

70 Vő.: Varga J. János: Történetírói irányzatok és a labancok. In: Rubicon, 2013. 9-10. p. 120-122.

37