Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
I. Az igazságtétel igényének megjelenése nál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez lényeges. És ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést, és így tovább... Szerintem 1956-os vitára, vagy ennek kapcsán egy polarizációra nincs szüksége ennek a pártnak.” Ugyanakkor elismerte, hogy „meg kell változtatni az 1956 korábbi egyoldalú értékelését.” Nyomatékosan hangsúlyozta: „Én a magam részéről ezt így kezelem, azzal együtt, hogy aláhúzom, ez nem hiányzott a pártnak és nem ebben az ügyben kell a párton belül polarizálódni...” A „politikusi” vélemények után - amelyeknek aligha volt köze a történettudományhoz - Ormos Mária63 történész professzor szólalt meg:64 „Gondolom, nem lesz meglepő, ha mint történész azt mondom, hogy váltig és már elég régen azoknak az oldalán járok, állok, akik azt szeretnék, ha ennek a népnek a története a saját története lenne... és dolgozhatnak majd a jövőben is azon, hogy ennek minden részlete tisztázódjék, és hogy mondjuk, valóban az övé legyen. Ugyanakkor nagyon nem szeretném, nagyon nem szeretném, hogy a történelemből csináljunk politikát, ezt már csináltuk más körülmények között ne ismételjük meg... Valóban próbáljuk meg történelemként kezelni, (ti. 1956-ot. K. F.) Mi azt hittük, én is azt hittem, hogy 32 év talán elegendő ehhez. Úgy tűnik nem, pszichózisok alakultak ki.” Ormos Mária - aki elsősorban a történész szakma nevében beszélt - meg akarta győzni a testületet a forradalom történetének feltáratlan voltáról, és a kutatás szükségességéről, amikor kifejtette: „...legalább önök megért63 Ormos Mária, dr. (Debrecen, 1930. október 1.) történész, politikus, egyetemi tanár, akadémikus. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történész diplomát 1952-ben. A történettudományi tanszéken tanársegéd, majd a szegedi egyetemen tanársegéd, majd adjunktus. 1957-ben fegyelmivel eltávolították állásából. A Magyar Országos Levéltárban segédmunkás. 1958-1960 között általános iskolai nevelő, majd az Akadémiai Kiadó lexikon szerkesztőségében dolgozott. 1963-tól az MTA Történet tudományi Intézetének munkatársa majd főmunkatársa. 1982-től a Janus Pannonius Tudományegyetem történettudományi tanszékén tanít, 1984-től egyetemi tanár. Ugyanebben az évben az egyetem rektora 1992-ig. 1996-2000 között a bölcsészkar megbízott dékánja. 1987-től az MTA levelező tagja, 1993-tól akadémikus. 1951-től MDP-tag, 1969-től MSZMP-tag, 1998-tól az MSZMP KB tagja. 1989-től az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja. Az MSZP alapító tagja, 1990-ig az országos elnökség tagja. 1990-ben országgyűlési képviselő, mandátumáról lemondott. Széchenyi-díjas (1995) 64 Jkv. 1993.1. p. 65-69. 33
