Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
mondja: Tisztelt Központi Bizottság! Nekem az a véleményem, de elhibázott volt, elhamarkodott volt az egyoldalú értékelés és különösen az is, hogy a Központi Bizottság háta mögött álltam én ki ezzel a kérdéssel... és a bizalom kérdésével kapcsolatban, hogy csak úgy bizalmat adni, az azt is jelenti ám, hogy azonosulok vagy azonosulunk Pozsgay elvtárs nézetével, és ez pedig jó - bocsánat, az adott kérdésre mondom.” Ez a zavaros mondat még annak fényében sem válik világossá, hogy Korom Mihály kijelentette, elfogadja a történelmi bizottság jelentését. Horn Gyula61 felszólalása62 tartalmazza mindazokat az ellentmondásokat - s ezek nem csak Horn Gyulában élő ellentmondások amelyek rávetültek később az MSZP, majd a Hom-kormány viszonyulására az 1956-os forradalomhoz. Horn Kádár 1956. november 1-i rádióbeszédére utal, amely megjelent a Szabad Nép november 2-i számában. „.. .azt mondta, hogy ez a nép felkelése volt és minden dicsőséget megérdemelnek azok, akik azt végigharcolták. Ugyanakkor már föl is hívta akkor a figyelmet az ellenforradalmi veszélyre.” Horn Gyula - aki a történelmi albizottság tagjaként szólalt meg a következőkben könnyedén elszakadt a történelmi tényéktől és arra a nagyon is politikai kérdésre helyezte a hangsúlyt, ami 1956 megítélése kapcsán polarizációt idézhet elő. „Ami a lényeg. Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazokAz Igazság Canossa-járása__________________________________________ 61 Hóm Gyula, dr. (Budapest, 1932. július 5. - Budapest, 2013. június 19.) politikus, közgazdász, miniszter, miniszterelnök. 1948-ban letett szakérettségijét követően a Szovjetunióban végzett felsőfokú tanulmányokat pénzügyi főiskolán, ahol 1954-ben szerzett diplomát. 1954-1959 között a Pénzügyminisztériumban főelőadó. 1954-től MDP-tag, 1956-tól MSZMP-tag. 1956 decembertől 1957 júniusig a karhatalomnál (pufajkások) teljesített szolgálatot. 1959-től a külügyminisztérium szovjet főosztályának munkatársa. 1961 májusától a szófiai nagykövetség attaséja. 1963-1969 között a belgrádi nagykövetség titkára, majd tanácsosa. Ez után az MSZMP külügyi osztályának politikai munkatársa, konzultánsa, osztályvezető-helyettese (1969-1983). Eközben 1970-től az MSZMP politikai főiskoláját végezte el. A külügyi osztály vezetője 1983—1985-ig, majd a külügyminisztérium államtitkára. 1989-től külügyminiszter. 1989-ben az MSZP alapító tagja, az országos elnökség tagja. 1990 májusától 1998 szeptemberéig pártelnök. 1990-tól 2010-ig országgyűlési képviselő. 1994. július 15-től 1998. június 6-ig miniszterelnök. 2007. szeptember 15-től betegsége miatt visszavonult. 62 Jkv. 1993.1.p. 61-65. 32
