Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
V. A zétényi-javaslat - az országgyűlés határoz - újabb bukások - az AB-n az 1993. évi XC. TV.
V. A Zétényi-javaslat A 42/1993. (VI. 30.) AB-határozat348 az 1993. február 16-án az Ország- gyűlés által megszavazott „egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről” szóló törvényt nyilvánította alkotmányellenesnek. Zlinszky János ezzel kapcsolatban is különvéleményt fogalmazott meg. Az államelnök 1993. március 5-én, valamint 8-án kelt indítványában kérte a törvény előzetes alkotmányossági vizsgálatát. Ugyanebben az indítványban kérte a későbbi 1993. évi XC. törvénnyel kapcsolatosan is az előzetes normakontrollt. Ez utóbbiról később fogunk szólni. A Zétényi-javaslattal kapcsolatosan az AB megállapítja, hogy „egészében és részleteiben, tartalmilag és formailag alkotmányellenes.” A ki nem hirdetett törvény az AB álláspontja szerint egészében ellentétes a jogállamisággal továbbá „tartalmilag súlyosabb visszaható hatályú büntető jogalkalmazást jelent, nem felel meg a büntetőjogi legalitás alkotmányos elveinek.” Az AB továbbra is elismeri az önmaga által leírtakat, miszerint „egyedül a bíróság állapíthatja meg jogerősen, azaz az ügyre és mindenkire irányadóan, hogy egy adott bűncselekmény büntethetősége elévült-e”, ugyanakkor hivatkozik „az állami büntetőhatalom érvényesítésének szervezeti rendjére vonatkozó alkotmányos rendelkezésekre és úgy látja, hogy a nyomozó hatóság a Be. szabályai szerint továbbra is köteles megszüntetni az eljárást, ha észleli az elévülést. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének rendelkezése - „mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat” a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el - nem jelent jogot a bírósági döntésre - éppen az elévülés kérdésében. Ez a rendelkezés sem biztosít alkotmányos jogot a büntető igény létének vagy hiányának kizárólagos bírósági eldöntésére, „a benne foglalt alapvető jog érvényesítésére - értelemszerűen - a vádemelést követően kerülhet csak sor." Megállapítja továbbá az AB: „Visszaélés lenne az állam büntető hatalmával, ha a büntetőeljárás szükségképpen jogkorlátozó eszközrendszerét a büntetőjogi felelősségre vonás célja nélkül alkalmaznánk.” A Be. 13. §-ában foglalt a nyomozóható348 Magyar Közlöny, 1993. 85. 189