Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Az Igazság Canossa-járása Kozák Gyula 1980-ban a forradalom szereplőivel interjúkat készített, így Széli Jenővel, Vásárhelyi Miklóssal, Göncz Árpáddal, Nagy Elekkel és Révész Andrással. 1981/82-ben is folyt kerekasztal megbeszélés a forradalomról. 1986-ban Eörsi István lakásán tudományos konferenciát szerveztek, ahol a téma ugyancsak az 1956-os forradalom volt. 1988 tavaszán odáig érett a helyzet, hogy megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottság27 (TIB). Az alakuló ülést Hegedűs B. András Gerlóczy utcai lakásán tartották. újra PB-tag és a Titkárság tagja. 1953. jún. 13-án Beríja Rákosit lemondatva Nagy Imre lesz a miniszterelnök (1953. júl. 4.). Reformintézkedéseit üdvözli a lakosság, Rákosi ellen- támadása sikerrel járt és az SZKP KB Elnöksége 1955. január 8-i ülésén Nagy Imre ellen fordult. 1955. február 1-től infarktusának kezelése ürügyén házi őrizetben tartották, március 9-én lemondott kormányfői és PB tagságáról, április 14-én az MDP KV megfosztotta minden tisztségétől, államvédelmi eljárás indult ellene (1955. augusztus 1.), 1955. dec. 3- án kizárták az MDP-ból. 1956 tavaszán a pártellenzék elismert vezetője tekintélye folytán, akciókban nem vett részt. 1956 nyarán szellemileg aktivizálódott. Október 13-án párttagságát helyreállították. Az október 23-án kitört forradalom követelte a miniszterelnöki pozícióba. Október 24-én hajnalban miniszterelnök és PB-tag. Október 27-én alakított kormányában volt kisgazdapárti politikusok is tárcát kaptak. A harcokat politikai megoldással kívánta megszüntetni. Az eseményeket a korábbi „ellenforradalom” helyett „demokratikus népmozgalomnak” minősítette. Október 28-án alakított négypárti koalíciós kormányt. Az MSZMP IIB tagja (1956. okt. 31.). Bejelenti a Varsói Szerződés felmondását és Magyarország semlegességét. Nov. 3-án megalakította harmadik kormányát. Tárgyalásokat kezdett a szovjet erők kivonulásáról. A nov. 4-i szovjet támadást drámai rádióüzenetben tudatta a világgal. A jugoszláv követségre menekült. Elítélte a szovjet támadást és nem mondott le Kádár javára. A kormány ígéretében bízva nov. 22-én elhagyta a követséget. A szovjet állambiztonsági szervek elfogták és a romániai Snagovba hurcolták. Nem ismerte el a Kádár-kormányt és a szovjet megszállás jogszerűségét. 1958-ban - szovjetjóváhagyással - a PB halálos ítéletet hozott vele szemben, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Vida-tanácsa mondott ki. 1958. jún. 16-án kivégezték. 1989. jún. 16-án ünnepélyesen eltemették, a felmentő ítéletet 1989. júl. 6-án hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság. 27 Részt vevők még: Ghiczyné Gyenes Judit (Maiéter Pál özvegye), Halda Aliz, Szilágyi Józseíné, Ujhelyiné Haraszti Mária (Losonczy Géza özvegye), Darvas Iván, Dénes János, Eörsi István, Erdélyi Tibor, Fekete Gyula, Fónay Jenő, Forintos György, Földes Péter, Gáliné Káldor Vera, Hankiss Elemér, Hegedűs László, Hősz Dezső, Kertész Dezső, Litván György, Lőcsei Pál, Maiján István, Mécs Imre, Mensáros László, Molnár Ferenc, Nagy Elek, Obersovszky Gyula, Pátray Tivadar, Pomogáts Béla, Széli Jenő, Tóbiás Áron, Újhelyi Szilárd, Ungváry Rudolf, Zimányi Tibor, Mérei Ferenc, Litván György, Rácz Sándor, Donáth Ferenc, Csalog Zsolt, Kozák Gyula, Szabó Miklós. 16
