Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
I. Az igazságtétel igényének megjelenése Alapító tagjai Nagy Erzsébet28 - 1992-ig elnök Hegedűs B. András,19 Göncz Árpád,10 Vásárhelyi Miklós11 és Regéczy-Nagy László.12 A TIB hivatalosan nem alakult szervezetté, „kapcsolattartók” útján érintkezett a társadalommal. A TIB képviselője Göncz Árpád, kapcsolattartói Ghiczyné Gyenes Judit, Halda Aliz és Szilágyi Júlia volt. A jogi ügyeket Dr. Dörnbach Alajos ügyvéd vitte.33 28 Nagy Erzsébet (Kaposvár, 1927. április 13. - Budapest, 2008. január 29.) Újságíró, műfordító. Nagy Imre lányaként gyermekéveit a Szovjetunióban töltötte, Szibériai kitelepítésben. 1945-ben tért haza. A Külügyminisztériumban, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, később a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. 1952-1955 között a Vengria-Hungary című orosz nyelvű lap szerkesztője, ahonnan politikai okból eltávolították. Ezt követően az Akadémiai Kiadó munkatársa. 1956. november 4-én családjával - férjével Jánosi Ferenccel és gyermekeivel, ifj. Jánosi Ferenccel és Jánosi Katalinnal - a Jugoszláv nagykövetségre menekül, majd Snagovba hurcolták a családot. Apját kivégezték, férjét 8 év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után nem sokkal 1968-ban halt meg. 1958-ban térhetett haza Magyarországra, a hatalom szigorú felügyelete alatt dolgozhatott. Apja kivégzésének 29. évfordulóján magánlakáson megemlékezést tartottak. 1982-ben házasságot kötött Vészi János újságíró, pedagógiai szakíróval. 1983-1991 között a Hungaryan Digest de Flongrie című folyóirat szerkesztője. 1988 tavaszán a TIB egyik alapítója és vezetője. 1989-ben létrehozta a Nagy Imre Alapítványt, amelynek első elnöke Vészi János 2003-ban bekövetkezett halála után Nagy Erzsébet. 29 Hegedűs B. András (Budapest, 1930. október 4. - Budapest, 2001. június 27.) közgazdász. 1949-ben a Marx Károly Közgazdasági Egyetem hallgatója, ahol 1953-ban diplomát szerzett. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanársegéde (1953-1957). 1945-től a MADISZ, 1946-tól a MKP (MDP) tagja. 1953-tól Nagy Imre politikájának támogatója. 1956-ban a Petőfi Kör egyik titkára, több vitaülés szervezője és vezetője. A forradalom alatt a Magyar Értelmiségiek Forradalmi Bizottságában tevékenykedik. November 4-e után szembefordul a Kádár-kormánnyal és a szovjet megszállással. 1957-ben fegyelmivel eltávolítják állásából, a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozik. 1958-ban letartóztatták, Mérei Ferenc és társai perében két évre ítélték, 1960-ban szabadult. Munkanélküli, majd különböző ipari kutatóintézetekben beosztott közgazdász. (1963-1978). 1978-tól a Felsőoktatási Pedagógiai Központ, a ’80-as években a Közép-Kelet-európai Akadémiai Kutatási Központ munkatársa. 1979-ben elveszítette állását a Charta ’77 támogatása miatt. 1981-ben lakásán megemlékezést tartott a forradalomról. 1985-ben Kozák Gyulával megalapították az Oral History Archívumot. Részt vett 1986-ban az Eörsi István lakásán tartott illegális ’56-os konferencián. 1988 tavaszán a TIB egyik alapítója, titkára, majd ügyvezető alelnöke, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezője. 1992-ben kivált a TIB-ból. 1990-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézetének ügyvezető igazgatója, 1999-től tanácsadója. A rendszerváltoztatás után rehabilitálták, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtudományi Tanszékének docense. 17
