Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
I. Az igazságtétel igényének megjelenése A rendszer már csak azért is rászorult a valótlan tényállások segítségével ügyek konstruálására, mert a decemberi „ellenforradalom-dogma” igazolásához fel kellett mutatni olyan - soha meg nem történt - tényállásokat, amelyek a Horthy-rendszer restaurálását, az ellenforradalom brutalitását „igazolják” s ezért fegyveres beavatkozás szükségességét indokolják. Ez tűnik ki az 1958. október 9-én Marosán Györgyhöz17 eljuttatott feljegyzésből: „...az ellenforradalmi perek anyagai minden vonatkozásban alátámasztják pártunk értékelését az ellenforradalomról.”18 Hasonló célt szolgált a jogi minősítés alkalmazása, amikor is, az államellenes bűncselekményben elmarasztalt személyeket valamilyen köztörvényes minősítésű bűncselekményben is bűnösnek mondták ki. így a barikád- harcosokat a harc közben alkalmazott ágyúlövésért meg nem határozható rendbeli emberölési kísérlet, valamint különösen nagy kárt okozó társadalmi tulajdont károsító rongálás miatt is elmarasztaltaták. Az 1963. évi közkegyelmet követően19 a kádári politika új irányt vett, s a politikai ellenzék elnyomására egyre kevesebb büntető pert indítottak. A diktatúra jórészt a politikai rendőrségre - (a III. főcsoportfőnökség - III/III 17 Marosán György (Hosszúpályi, 1908. május 15. - Budapest, 1992. december 20.) péksegéd, kommunista politikus. 1927-ben lépett be az MSZDP-be. Az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége Főtitkára (1939), az MSZDP Fővárosi vezetőségének tagja (1941), 1942-ben letartóztatták, de rövid fogság után szabadlábra helyezték. Magyarország 1944-es német megszállása után internálták. 1945 augusztusában az SZDP Országos titkára, sürgette az MKP-val való pártfúziót. 1948 augusztusától 1949 júliusáig az MDP második embere. 1950 augusztusától könnyűipari miniszter, 3 hónap múlva letartóztatták és jogerősen halálra ítélték, majd az ítéletet ismeretlen körülmények között kijavították életfogytiglan tartó szabadságvesztésre. 1956 márciusában a büntetést félbeszakították és a MDP KV 1956. júliusi ülésén PB-taggá választották, valamint a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A forradalom alatt rövid időre őrizetbe vették, majd elengedték. A Kádár-kormány tagja, az MSZMP IIB tagja, a forradalom megtorlásának egyik vezetője, úgy is mint az MSZMP KB adminisztratív ügyekkel foglalkozó titkára. 1960-ig államminiszter. Összeütközésbe került Kádár Jánossal. 1962. októberi KB-ülés megszüntette PB-tagságát és kizárták a KB-ból is. 1965-ben kilépett az MSZMP-bői. Hátralevő életét magánemberként élte. 18 Iratok az Igazságszolgáltatás történetéhez. Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992. (szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor) - továbbiakban: Iratok- p. 648-654. 19 1963. évi 4. sz. tvr. 13
