Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év
Az Igazság Canossa-járása Az elfogadott törvény teljes mértékben az ex lege semmisségi konstrukción alapszik, azaz az ítéletet és az azt megelőző büntetőeljárást és úgy kell tekinteni, mintha az meg sem történt volna. Az elvégzett történészi és büntetőjogi, valamint jogtörténeti elemzések egybehangzóan ezt a megoldást támogatták. Kétségtelen tény, hogy a törvény által jelzett időszakban elképzelhetetlen nagyságrendben - több százezer ítéletet érintően - kellett igazságot szolgáltatni a sértetteknek. Ez ugyanis az az időszak, amikor a bolsevik hatalom - soha nem látott mértékben - kriminalizálta a magyar történelmet. A bírósági rendszer valóban képtelen ilyen ügymennyiséget személyre szólóan áttekinteni és abban egyéni ítéletet hozni. Szempont volt az is, hogy az ítéletek semmisségéről kiadott bizonyítvány — nem lévén konstitutív a döntés — nem a semmisség feltétele, így azoknak az ártatlanul elítélteknek is semmis a törvénysértő elítélése, akiknek nincs módjában semmisségi bizonyítványt kérni, vagy más okból nem terjesztenek elő ilyen kérelmet. Vagyis a törvény egyfajta tabula rasa megteremtésére törekedett. Ez a jelen esetben kétségtelen helyes megoldás azonban mégsem volt hibamentes. A semmisségi törvény hatálya alá tartozó ügyekben ugyanis akkor sem lehetett egyéni felülvizsgálattal eljárni, ha az indokolt és szükséges lett volna. így volt ez Mindszenty József216 és társai büntető ügyében. 216 Mindszenty József [születési néven: Pehm] (Csehimindszent, 1892. márc. 4. - Bécs, 1975. máj. 6.) 1903-ban Szombathelyen kezdte meg középiskolai tanulmányait, majd ugyanitt a papnevelő intézet hallgatója lett. 1915-ben szentelték pappá. Felsőpatonyi káplán, majd 1917-től Zalaegerszegen középiskolai hittanár. 1919. február 9-én a Károlyikormány főispánja utasítására letartóztatták, a kommün alatt szülőfalujába internálták. 1919 augusztusában visszatért Zalaegerszegre, ahol is októbertől plébános, 1921-től kerületi esperes. 1924-ben megkapta a c. pornói apát címet, 1937-ben XI. Pius pápa pápai prelátussá nevezte ki. A közéletben konzervatív, legitimista meggyőződésű, s mint ilyen fellép a nemzetiszocialista szervezetek ellen és bírálta Horthy kormányzóságát is. 1944-ben XII. Pius veszprémi püspökké nevezte ki. Tiltakozott a nyilasok zsidóüldözése ellen, ezért 1944 novemberében letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták. 1945 augusztusában a hadifoglyok, a kitelepítések, a magyar kisebbség és az emberi jogok biztosítása érdekében szólalt fel, tiltakozott a vallásoktatás és az iskolák államosítása ellen. A kommunista vezetők koncepciós pert terveznek ellene, 1948. dec. 16-án letartóztatták, majd életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1955-től Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben tartották őrizetben. 1956. okt. 30-án a kormány utasítására páncélosok kiszabadították. Elfog104
