Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év
Zinner Tibor részletesen elemezte a kérdést217 rámutatva, hogy a Mindszen- ty-per perújításának „elszabotálása” valójában egy politikai játszma része, amelyben az utódpárt - figyelemmel a közelgő szabad választásokra - leplezte el azokat az égbekiáltó törvénytelenségeket, amelyeket az elődje követett el. A törvény preambuluma az igazságügy-miniszter expozéjában kiemelt hangsúlyt kapott. Felszólalásában a miniszter kiemelte: az Országgyűlésnek olyan bűnökért kell megkövetnie a nemzetet, amelyeket nem a törvényt javasló kormány és az azt megszavazó országgyűlés követett el: „kövessük meg a nemzetet az államhatalom nevében.”218 A törvény jelentőségét az előterjesztő tárcavezető történelmi léptékű üzenetnek is tekintette, okulásul: „mire vezet a politikai célzatú igazságszolgáltatás, a kollektív bűnösök keresése, a politikai felelősség büntetőjoggá konvertálása, a jogellenes szabályok alkalmazása”. Figyelemre méltó eredmény, hogy a törvény hatályának kezdő időpontja 1945. január 1 -je. Ezzel elismerte a törvényhozó, hogy a büntetőjoggal való visszaélés a kommunista irányítás alatt álló nyomozóhatóság, ügyészi szervek és a bíróságok bizonyos köreinek közreműködésével „kezdetektől fogva” rendszer- szerűen működött. Sajátosan megoldás az 1963. április 4-i időhatár. Ez az 1963. évi 4. tvr. (kegyelmi rendelet) hatálybalépésének ideje. „Ez a törvény nem alkalmazható az 1989. évi XXXVI, törvény hatálya alá eső elítélésekre” - tartalmazza a törvény 5. §-a. A törvény taxációja - a kutatásoknak megfelelően - meglehetősen széles hatókörbe rendeli a semmisségi törvény hatályát. II. Út a második semmisségi törvényhez lalta Budapesti székhelyét, felfüggesztette a békepapi vezetőket, felvette a kapcsolatot a Nagy Imre-kormánnyal és november 3-án rádióbeszédet tartott. November 4-én az USA nagykövetségére menekült, ahonnan csak 1971. szept. 28-án távozhatott. Rómában, majd Bécsben élt és a külföldön élő magyarok pasztorációjával foglalkozott, valamint közzétette emlékiratait. Az ellene folyt pert 1990-ben semmissé nyilvánították, hamvait Máriacellből 1991-ben hozták Esztergomba. 217 Zinner Tibor: Qui prodest? Miért menthette fel a Legfelsőbb Bíróság csak Nagy Imrét és társait, és miért nem Mindszenty Józsefet és társait a rendszerváltás idején? In: Büntetőjogi tanulmányok. 2009, X. p. 23^0. 218 Kulcsár Kálmán: Két világ közt... p. 310. 105
