Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - „A tömegek lázadása”: a tüntetések szerepe a tömegdemokráciákban (S.K.)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben

irányzatok, pártok újságjait, röpiratait a legalacsonyabban iskolázott rétegek is el tudják olvasni. S az életkörülményeik miatt joggal elégedetlen emberek közül egyre többen fordultak a szélsőséges, azonnali kedvező változást és nagyszerű jövőt ígérő irányzatok felé.

Ekkor vált a nyomtatott sajtó a közvélemény kialakításának meghatározójává, s e folyamatot a sugárzott sajtó megjelenése sokszorosan felerősítette. A tömegekhez eljutó sajtó megjelenésének következtében a nép szava, véleménye az lett, amit az újságokban olvasott, majd a rádiókban, később a televíziókban hallott, illetve látott. Ebből következően a diktatórikus hatalomra törekvő pártok legfontosabb feladatuknak tartották a saját pártsajtó megteremtését, majd egyeduralkodóvá tételét, s a demokratikus irányzatok sajtójának visszaszorítását, majd felszámolását. Az egyoldalú sajtónak kiszolgáltatott tömegember pedig mindaddig rajongója lett valamely diktatórikus szocializmusnak, amíg az össze nem omlott.

Kodolányi János 1943-ban Szárszón elmondott beszédében így figyelmeztetett a „nyomtatott és kisugárzott szavak légiójának” a társadalom ellen indított veszélyére: „Sajátítsd ki a gondolkodás és a gondolatközlés eszközeit, sőt teremts új eszközöket, s a szavak inflációját zúdítsd rá a tömegekre. Végül mindent elfogad, amit adsz neki, s mindent odaad, amit kívánsz tőle. íme a modern mágia. Illik a hitetlen, racionális embertípushoz, amely él vele, illik a kultúrából gyorsan kivetkező, racionális tömegemberhez, amelynek szól. (...) Profán szavak, hitelvesztett szavak, kényszerített szavak a profán, hit nélkül való, kényszerrel végrehajtott modern mágiához. (...) Az inflációs szavak mágiája óvakodik attól, hogy a lélek mélyére hatoljon, ahol isteni erők szunnyadnak.” S e hitelvesztett szavak varázsigéi csodálatosan kiszolgálják „a tohonya tömeglélek bivalykényelmét.”16

Az első világháború után a tömegek lázadása egyre nagyobb hatással volt a politikára, s azokban az országokban is számolni kellett vele, ahol nem tudta megingatni, felszámolni a parlamentáris demokráciákat. A diktatórikus szocializmusok embertelen gyakorlata ugyan sokak szemét felnyitotta, de a Szovjetunió második világháború alatti és utáni „antifasiszta” nagyhatalommá válása ismét sokakat elkábított. A kommunistáknak a tökéletes társadalom megteremtését ígérő ördögi propagandája a demokratikus társadalmak tömegemberét hosszú időre megszédítette. Elhitték ugyanis, hogy a kommunizmus által megteremtett tökéletes körülmények között az ember is tökéle16 Szárszó 1943. Id. kiadás, 185-186.

33