Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben gyatra..mint a rendszer, amely nevét adta. (...) Egy kisképességű, anakronizmust jelentő réteg kormányozta az országot. Ennek a rétegnek azonban volt egy előnye, más későbbi szintén kisstílű és szintén anakronizmust jelentő rétegekkel szemben, hogy nem volt túlságosan népes, s ... nem avatkozott be túlságosan mélyen az életbe, sőt bizonyos bűntudat is fejlődött ki benne, s a magyar társadalom fejlődését, ha nem is segítette elő, de akadályozni is csak kis mértékben tudta.” így vált „a magyar a rend ellenére, amelybe beleszorították, emelkedő” nemzetté.6 S e folyamat során jelentős művészeti, közművelődési és gazdasági eredmények születtek, s a magyar társadalom az 1930-as évek végén készen állt egy újabb reformkorszakra. A második világháború borzalmai után a magyarság egy békés úton megvalósított népi és demokratikus forradalmi átalakulással próbált ismét talpra állni, de ezt a kommunisták szovjet segédlettel megakadályozták, és egy újabb diktatúrát kényszerítettek az országra. A nemzeti és demokratikus erőket elnémították, bebörtönözték, illetve külföldre üldözték. A szellemi és gazdasági életet gyökeresen felforgatták, s kiagyalt „reformjaikkal” az országot működésképtelenné tették. Az 1956-os forradalom ugyan elsöpörte ezt a kegyetlenségét csak ostobaságával felülmúló rendszert, de a szovjet segítséggel hatalomra juttatott Kádár-féle véres ellenforradalom ismét visz- szaállította a kommunista diktatúrát, amely a korábbi ellenforradalmaknál is sokkal embertelenebb szellemi és politikai béklyóba zárta az országot. Ennek következtében nemcsak újabb emigráció csonkította a nemzetet, de általánossá vált a belső emigráció is, majd a változtathatatlanba való beletörődés cinizmusa. A magyar szellem legjobbjai ismét kiszorultak a magyar kultúrá- lis és politikai életből. Ha végigtekintünk az elmondottakon, azt látjuk, hogy a szatmári béke utáni történelmünk - néhány kivételtől eltekintve - kiegyezéses, illetve ellenforradalmi korszakokból áll, amelyeknek velejárói a nemzet számára szellemi, politikai, majd demográfiai veszteséget is jelentő emigrációk. S a sorozatos zsákutcás helyzetek miatt állandósultak a belső ellentétek, amelyek következtében a társadalmi, nemzeti megosztottság egyre engesztelhetetlenebbé vált. Különösen súlyos az 1918 és 1989 közti hét évtized, mert ezt az időszakot véres hatalomváltások sora jellemezte, amelyek során a szemben álló felek súlyos sebeket adtak és kaptak: vörösterror, fehérterror, majd a második 6 Németh László: Emelkedő nemzet. Irodalmi Újság, 1956. nov. 2. 21
