M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Kávássy János Előd tanulmánya Washington regionális politikájának legfontosabb új eleme épp az „egyensúlyozás” volt. 1956-tól, amikor a lengyel és a magyar események kapcsán Dwight D. Eisenhower kormányzatának hivatalosan hirdetett ideológiája és politikai doktrínája látványos összeütközésbe került a termonukleáris fenyegetés szülte pszichológiai félelemmel, illetve Amerika reálpolitikájával, az USA mind a kitűzött célok, mind az alkalmazható eszközök terén egy zárt paradigma felé fordult,58 59 melyben a gazdasági vagy (s nem „és”!) politikai liberalizáció volt az elérhető maximum. A differenciálás majd három évtizede alatt60 az Egyesült Államok mindenkori kormányzata számára tehát Kelet-Európa valamely lassú, és fokozatos, egyénileg, országonként történő átalakulása volt elképzelhető, és racionálisan leképezhető. A reagani roll back („visszaszorítás”) azonban olyan alapvető változásokat idézett elő, melyek képesek voltak a reálpolitika szintjére emelni a libera- lization-t. Az eredetileg szinonimaként használt, és a katonai erővel való visszaszorításra/felszabadításra vonatkozó fogalmak61 a peace through strength-ben a szuperhatalmi erőtér gazdasági eszközökkel/kényszerekkel való felülírásán keresztül vezettek el Kelet-Európa külső és belső liberali58 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr4.pdf 59 1953. október 30-án Eisenhower aláírta az NSC 162/2-t, mely „a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a fejlett atomfegyverek elrettentő és pusztító erejére”, s ezzel gyakorlatilag megszületett a massive retaliation, a „tömeges megtorlás” doktrínája. A valóságban azonban Washingtont egyre inkább aggasztotta a nukleáris eszkaláció lehetősége, a termonukleáris konfliktustól való félelem pedig kihatott arra, ahogy az Egyesült Államok a globális, de legfőképp az európai status quo megváltoztatásának esélyeire tekintett. A nyilvánosan hangoztatott cél, „hogy a szatellit népek végül visszanyerjék függetlenségüket, s jogukat, hogy szabadon dönthessenek kormányzatuk formájáról”, valójában már in- konzisztens volt az USA gyakorlati lépéseivel; ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítékát az 1956-os kelet-európai fejlemények idején tanúsított - politikai impotenciától sem mentes - amerikai magatartás jelentette. Cole C. Kingseed, Eisenhower and the End Of Suez Crisis of 1956, Louisiana State University Press, 1995. 8. http://www.nuclearfiles.org/menu/key- issues/nuclear-weapons/history/cold-war/strategy/article-dulles-retaliation_l 954-01- 12.htm. Foreign Relations of the United States (FRUS), 1955-1957, XXV, 115. 60 Az NSDD 54 bevezetőjében szerepel, hogy annak megalkotásakor a differenciálás már két évtizede érvénybén volt. http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-54.pdf 61 A rollhack/liberalization hagyományos eszköztára a puccsoktól a nyílt katonai konfliktusokig terjedt. Ezen politika sikerei közé sorolják az 1953-as iráni puccsot, Grenada 1983-as megszállását; kudarcai között ott van a koreai háború, vagy a balsorsú 1961. áprilisi, disznó-öbölbeli partraszállás. 77
