M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 zációjához. A hirtelen kibővülő politikai mozgástér azonban a több évtizedes premisszákon és megszokásokon alapuló cél-eszköz-lehetőség egyensúlyon túllépve a lehetséges, és amerikai részről kívánatos fejlemények közötti egyensúlyozássá vált; ráadásul nem egy konkrét szatellit állam, hanem a teljes keleti blokk kapcsán. The beginning of the end, „a vég kezdete” tehát a korlátozott lehetőségek kiszámíthatóbb világból egy lehetőségektől „pezsgő”, ám meglehetősen bizonytalan jövő felé vezetett. Az amerikai prognózisokban Kelet- Európa kapcsán innentől jelent meg a történelmi esély artikulálása; az egységes nyugati szerepvállalás és támogatás62 szükségességének proponálása; a megrázkódtatásoktól mentes, lehetőleg vértelen átmenet segítésének gondolata; a keleti blokk átalakulásának a Szovjetunióra, markánsan Mihail Gorbacsov pozícióira kifejtett hatása, benne a keményvonalas (politikai és katonai) visszarendeződéstől való félelemmel. Az USA 1989-ben immár tudatosan arra készült, hogy a hidegháború megnyerése után, a világ monopol szuperhatalmaként aktív szerepet játsszon a kelet-európai térség életének alakulásában/alakításában. Hogy a Bush kormányzat, hogyan és milyen szerepet játszott a szatellitek rezsimjeinek lebontásában, az új, plurális demokráciák kialakításában, s az európai reintegrációban ma - a megismerhető dokumentumok csekély feldolgozottsága, illetve fennálló titkosítása miatt - még nehezen ítélhető meg pontosan. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy a prognózisokon és politikai direktívákon túli döntések valamint politikai, diplomáciai és gazdasági akciók részleteinek megismerése segíthet csak eldönteni, vajon rendszerváltás, rendszerváltoztatás, vagy két, egyszerre párhuzamos és kapcsolódó eseménysor zajlott térségünkben 1988 után. 62 E kérdés kapcsán, melyről legalábbis sejthetjük, hogy megosztotta a nyugati vezetőket, érdemes meghallani azt, amit Zbigniew Brzezinski a kelet-európai országok NATO csatlakozásáról mondott retrospektive, 2009 szeptemberében: „Amint egyszer a blokk összeomlott, megmaradt, mait én 'történelmi spontaneitásnak' nevezek, s az országok melyek szovjet irányításnak voltak kitéve természetszerűleg gravitáltak a Nyugat felé. Ez volt, ahol a biztonságukat keresték; nem hiszem, hogy ez elkerülhető lett volna. Ha megpróbáltuk volna kizárni őket, akkor ma nem egy Európa létezne, hanem három: egy Nyugaton, egy középen, egy Keleten, s a középső nem lenne biztonságban, csábító célpontot nyújtva.” Gregory Scoblete, Navigating U.S. Foreign Policy: An Interview with Zbigniew Brzezinski,http://www.realclearworld.com/articles/2009/09/23/navigating_us_foreign jjolicya n_interview_with_zbigniew_brzezinski_97190.html 78
