M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Kávássy János Előd tanulmánya teljesen fegyverkezik”.29 A második csoport pragmatikus konzervatívjainak és demokratáinak véleménye szerint „a Szovjetunióban ténylegesen érzékelhető változások mennek végbe, de ezek ma még nem elég meggyőzőek se a kül- se a belpolitikában”; az e csoportba tartozók úgy ítélték meg, hogy „a gorbacsovi törekvések őszinték és jószándékúak, de következetes végrehajtásuk útjában számos belső akadály tornyosul.”30 A harmadik csoportban a pozitív irányban elfogult, bizakodó liberális szakértők és - Házi szerint - demokrata többség véleményét találjuk: „[...] a Szovjetunióban korszakos változások jelei tapasztalhatóak, s a kérdések többségében a mai szovjet gyakorlat egyszerűen összehasonlíthatatlan a négy-öt évvel ezelőtti helyzettel”,31 melyből kifolyólag az Egyesült Államoknak „nem csupán alkalmazkodnia kell ezekhez, hanem sajátos eszközeivel elő is kell segítenie a változásokat”.32 A jelentések hűen tükrözik, mennyire komplex helyzet alakult ki az 1980-as évek utolsó harmadára. Egyrészt ott volt a két szuperhatalom viszonya, illetve a konszenzussal kialakított egyezmények gyakorlati végrehajtásának kérdése. Másrészt ott volt a Szovjetunióban zajló változások kérdése, középpontban a gorbacsovi kurzus túlélésével. Harmadrészt figyelembe kellett venni a Kelet-Európábán beinduló, a szuperhatalmi erőtér megváltozása által indukált felszíni (kormányzati), és felszín alatti (ellenzéki szerveződések) változásokat; negyedrészt pedig ott volt ennek a Kreml keményvonalasaira gyakorolt hatása, az esetleges ellenreakció, a visszarendeződés fenyegető rémképével. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az 1956-os lengyel válság, illetve magyar forradalom és szabadságharc óta nem állt fenn ennyire sok ismeretlenes helyzet a keleti blokkban. Igaz, alapvető különb29 MNLOL KÜM TŰK 4-10 00501 30 Uo. 31 Uo. Ha a gorbacsovi politika jóval megengedőbb is volt, mint az előző évtizedek szovjet külpolitikája, csak mozgástérbővülést, s nem valamiféle, a szövetségi rendszeren belüli önállóságot jelentett. Ahogy Stephen Larrabee az Institute for East-West Security Studies (IEWSS) szakembere 1988 márciusában a Foreign Policy hasábjain fogalmazott: az USA-nak „olyan kis lépésekre kell törekednie, amelyek előmozdítják a kelet-európai országokban a társadalmi pluralizmust és a a nemzeti önállóságot”, figyelembe véve, hogy a Gorbacsov által biztosított „nagyobb szabadság is viszonylag korlátozott”. MNLOL KÜM TŰK 4-1 1196-1 32 MNLOL KÜM TŰK 4-10 00501
