M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 tozóban volt, a szerződések szövegén túl a legnyilvánvalóbban ott, ahol a hidegháború elkezdődött, s ahol ekkor egyben lezárulni készült, Európában. Az amerikai tervezők 1988-ra szembesültek azzal, hogy a hidegháború nemhogy még az életükben, de hamarosan véget ér, éppúgy, ahogy 1947 - a George C. Marshall által irányított Európai Újjáépítési Program (.European Recovery Program - ERP) és a Truman-doktrína meghirdetése - óta remélték: a szovjet kommunizmus vereségével. A felgyorsuló események, így legfőképp az INF elfogadásában és az egyoldalúan bejelentett kelet-európai csapatkivonásokban megnyilvánuló szovjet vereség/feladás, arra kénysze- rítették az USA külügyi szakértőit, hogy szakítva több évtizedes tapasztalatokon nyugvó beidegződéseikkel, a keleti blokk gyors, ám nem unikáli- san/individuálisan, hanem egységesen lezajló átalakulásával számoljanak. Mivel hasonló helyzettel Washington a hidegháború kitörése óta nem szembesült, a Kelet-Európa jövőjét vázoló, új külpolitikai prognózisok minden korábbihoz képest nóvumot jelentettek. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának (MNLOL) magyaramerikai külügyi anyagaiba tekintve meglehetősen pontos képet kapunk arról, hogy e de facto forrásban lévő, bizonytalan változásokkal teli időszakban a különböző szereplők hogyan próbálták megragadni a közeljövő legvalószínűbb, nagypolitikai szcenárióit. Egy az év elején készült, „Az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikája” címet viselő, magyar összefoglaló szerint John C. Whitehead külügyminiszter-helyettes már kelet-európai útja19 előtt kijelentette, hogy, a térség „megérett a váltásra, mind belső, mind külső tényezők következtében.”20 Whitehead felsorolása szerint ebben az alábbiak bírtak meghatározó erővel: az amerikai-szovjet kapcsolatok (pozitív irányú) változása; az INF szerződés kétoldalú elfogadása; a tény, hogy Gorbacsov „támogatja a gazdasági és politikai reformot ezekben az országokban”, amely Magyarország és Lengyelország esetében „máris jelentős liberalizálást eredményezett”; valamint az amerikai külpolitika, „mely a térség irányában hosszú évek óta a diverzifikálást és a Nyugathoz fűződő szálak erősítését szorgalmazta”.21 Utóbbi kapcsán a külügyminiszter-helyettes 19 Whitehead a washingtoni külügyi intézetben ismertette a State Department véleményét, mielőtt 1988. január végén - február elején Lengyelországba, Bulgáriába, Romániába és Csehszlovákiába látogatott. MNLOL KÜM TŰK 4-135 00955 20 MNLOL KÜM TŰK 4-1 1196 21 Uo. 64
