M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Kávássy János Előd tanulmánya nek legvégső határán, csődközeli állapotban. 1987 végén, a washingtoni csúcson a szovjet főtitkár az „űrfegyverkezési programiként elhíresült SDI {Strategic Defense Initiative - stratégiai védelmi kezdeményezés) egyoldalú elfogadására, és az INF szerződés {Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty - a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekre vonatkozó szerződés) kompromisszumos megkötésére kényszerült.17 Ezzel - megvalósulásukban gyakorlatilag - párhuzamosan Gorbacsov először 1988. február 8-án, teljes afganisztáni,18 majd 1988. december 7-én, az ENSZ 43. közgyűlésén, félmilliós kelet-európai csapatkivonást jelentett be a Varsói Szerződés tagországaiból, így az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról. A globális kéthatalmi szembenállás világa immár mindenki számára nyilvánvalóan válbeavatkozni a lengyel eseményekbe, még akkor sem, ha esetleg a Szolidaritás kerül hatalomra, mert azzal az amúgy is gondokkal küzdő szovjet gazdaságot végveszélybe sodornák a Moszkva akciójára válaszul beinduló nyugati szankciók. Wilfried Loth: The Soviet Non-intervention in Poland 1980/81, http://www.perspecti- via.net/content/publikationen/lelewel-gespraeche/6 2012/loth_intervention?set_language=- ru Kaminszki, Lukasz, „A lengyelországi szükségállapot”. Beszélő, 12 (2007) 2, http://be- szelo.c3.hu/cikkek/a-lengyelorszagi-szuksegallapot 17 Reagan és Gorbacsov 1987. december 8-án írták alá az INF szerződést, mely kivonásra és szétszerelésre ítélte az európai telepítésű 500 - 5.500 kilométer hatótávolságú ballisztikus és cirkálórakétákat, mind nukleáris, mind hagyományos robbanófejjel. Az amerikai szenátus által 1988. május 27-én jóváhagyott, és 1988. június 1-ével életbe lépő megállapodást (mely 1991. június 1-ig adott haladékot a szerződésben foglaltak végrehajtására), Gorbacsov „a világpolitika jelentős eseményének” nevezte, míg Reagan a csúcstalálkozót olyan fordulópontként értékelte, mely „reménnyel világította be az eget minden jóakaratú embernek”, http://www.state.gov/www/global/arms/treaties/infl .htm, és http://www.time.- com/time/magazine/article/0,9171,966310-1,00.html lx Az Afganisztánból való kivonulás ötlete már 1985-ben felmerült. Gorbacsov maga „vérző seb -nek nevezte az afgán háborút, s a főtitkár számára kiemelt prioritást jelentett a háború szovjet részről való lezárása. Bár a Politbüro már 1985 októberében elvi állásfoglalásban támogatta a csapatkivonást, 1987 szeptemberéig nem létezett konkrét menetrend. Szerepet játszott ebben, hogy - főként a keményvonalasok szemében - rendkívül kényes kérdést jelentett a szuperhatalmi fiaskó nyilvános beismerése, illetve, hogy minden erőfeszítés ellenére sem şikeriilt politikailag stabilizálni az afgán helyzetet. A kivonulás várható menetét végül Eduard Sevardnadze ismertette George Shultzcal, ám amerikai részről többen (így a CIA akkori igazgatója, Robert Gates) szkeptikusak voltak annak megvalósulást illetően. A szovjetek végül két hullámban, 1989. február 15-ig hagyták el Afganisztánt. Colin Rhys Hill, Beyond Charlie Wilson: The Soviet-Afhgan War, http://www.tcr- .org/tcr/essays/EPrize_Soviet-Afghan%2019-1 .pdf 63
