M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 előtt képes volt a keleti blokk belső életét befolyásolni. Az uszkorenyije, glasznoszty, peresztrojka12 szómágiájában megjelenített szovjet reformok (megvalósulásukban inkább csak reform kísérletek) igen kevéssé érintették Kelet-Európa Washington irányú kapcsolatait, lévén az NDK, Bulgária és Csehszlovákia csak 1988-ra váltak nyitottabbá, párbeszédre késszé. Igaz, 1988-ra a hidegháború paradigmája, a szuperhatalmi szembenállás keserűen vélelmezett aeternitas-a alapvetően megváltozott. A genfi (1985), reykjavíki (1986) és legfőképp a washingtoni (1987) csúcs (melynek eredményeit az 1988-as moszkvai csúcs rögzítette12 13) megváltoztatták a hidegháború négy évtizedes menetét. Ronald Reagan saját, mély meggyőződésből fakadó politikai hitvallását sikerre víve, a fegyverkezési verseny látványos felpörgetésével térdre kényszerítette a szovjet rendszert. A peace through strength ideológiai és gyakorlati megvalósulása igazolta Reagan 1981 -es reményét, „hogy lehet életünkben ez az utolsó esély, hogy változást lássunk a Szovjetunió kelet-európai gyarmati politikájában”14, s Gorbacso- vot azon valós helyzet nyilvános beismerésére kényszerítette,15 melyben a Szovjetunió legkésőbb 1979-1981 óta16 volt: a rendszer gazdasági túlélésé12 Magyarul: gyorsítás, nyíltság, átalakítás. 13 Ahogy a Reagan moszkvai útját előkészítő, 1988. április 26-án készült NSDD 305-ben szerepel: „[...] demonstrálni ezen kormányzat a Szovjetunióval kapcsolatos megközelítésének sikerét, mely az erő, a realizmus és a Nyugat egységének elvén alapszik". http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-305.htm 14 Reagan naplóbejegyzése 1981. december 15-éről, a Jaruzelski puccsot követő NSC megbeszélésről. Ronald Reagan, An American Life, New York, Pocket Books, 1992. 303. 15 „Kedveltem Gorbacsovot még akkor is, ha ő odaadó kommunista én pedig meggyő- ződéses kapitalista voltam. [...] Hetven év kommunizmus tönkretette a Szovjetuniót, mind gazdaságilag, mind szellemileg, lelkileg. Gorbacsovnak rá kellett ébrednie, hogy az már képtelen fenntartani vagy markában tartani Sztálin gyarmatbirodalmát; a Szovjetunió fennmaradása fontosabb volt számára. Látnia kellett a gazdasági katasztrófát mellyel országa szembenézett, és arra a következtetésre kellett jutnia, hogy az már nem költhet oly sokat fegyverekre és a fegyverkezési versenyre, melyet - ahogy azt Géniben elmondtam neki - sosem hagynánk hazájának megnyerni." Reagan 707-708. 16 A lengyel válság kapcsán, 1980 októbere és 1981 decembere között a Politbüro politikusai, így a főideológus Szuszlov, Usztyinov honvédelmi miniszter, a külügyminiszter Gromiko, és a KGB feje, Andropov sem támogattak egy fegyveres intervenciót. Még maga Brezsnyev is ez ellen érvelt, mondván: „Lengyelország nem Csehszlovákia vagy Afganisztán". Végül, 1981. december 10-én a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának ülésén Andropov kifejtette, hogy a Szovjetuniónak nem áll érdekében 62
