M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 Horn Gyula a rehabilitációról szóló politikai döntéshez adalékokat fűzött - s ezzel kimondta a felmentést a Nagy Imrét érintő legsúlyosabb vádban. E szerint Nagy Imrének a Varsói Szerződésből való kilépését és a semlegesség deklarálását tartalmazó nyilatkozatát azzal a nem elhanyagolható - de forrásszerűen meg nem jelölt - ténnyel, hogy ti. „az a szovjet vezetőkkel egyeztetve történt... Itt magunk közt elmondom azt is, hogy a múlt héten járt nálunk az SZKP-tól két elvtárs, akik ugyancsak nem cáfolták ennek a tényét.” (Kiemelés tőlem. K. F.) A november 4-ét követő időre nézve pedig elmondta: Nagy Imrét „a hivatalos magyar megnyilatkozású állásfoglalásokban” nem érte az a vád, hogy „áruló”. Hozzátette még: „1957 tavaszáig fel sem merült, hogy bíróság elé kell állítani. Még Hruscsov is azt üzente az akkori magyar vezetésnek, Kádár Jánosnak, pártbüntetésre gondolnak Nagy Imrével szemben... és mégis miért lett a sorsa olyan tragikussá, amilyen lett? Először is két oka van. Először is, mert Nagy Imre nem volt hajlandó a szovjet csapatok november 4-i bevonulását és főként a Kádár-kormány legitimitását ennek alapján elismerni. Pedig megpróbálták meggyőzni megagitálni az álláspontja megváltoztatására. A másik: az ő sorsa és társainak sorsa egybekapcsolódott - méghozzá nagyon szorosan - azzal a harccal, ami a Szovjetunióban a XX. kongresszus ellen folyt a visszarendeződés érdekében: a Kínai párt óriási nyomást gyakorolt a szovjet és a mi pártunkra, meg a többi pártra.” Nagy Imrét tehát - akinek ügyében a halálos ítéletet az MSZMP legfelsőbb vezetése mondta ki - ugyancsak az MSZMP rehabilitálta anélkül, hogy a bírósági eljárást lefolytatták volna!54 Mindez akár tükörképe lehet az 1958-as bírósági eljárásnak.55 56 Annak idején azt is csupán szükséges színjátéknak tekintették. 54 MNL (régi jelzete MOL): XX. 5. 4 operatív iratok 18.kötet, MÓL. 288. fond. 4/14/ 1 őe. MÓL. 288.fond. 4/15/1 őe. 55 Vö.: Rainer M. János: Nagy Imre politikai életrajza I-II. Bp. 1956-os Intézet 1996— 1999 és Horváth Miklós - Zinner Tibor: Koronatanúk jeltelen sírgödörben. Dokumentumok Nagy Imre és társai pertörténetéhez + CD Bp. Libri Kiadó, 2008 56 A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa Ein. Tan. B. törv. 660/1989/6. Dr. Szilbereki Jenő az elnökségi tanács elnöke, Dr. Czili Gyula előadó, Dr. Berkes György, Dr. Domokos Jenő, Dr. Fehér István, Dr. Pálinkás György, Dr. Ra- bóczky Ede az elnökségi tanács tagjai. Iratok az Igazságszolgáltatás Történetéhez IV. Bp. 1995. p. 932-957. 256
