M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya Nagy Imre és a vele kivégzettek ünnepélyes temetése - országos eseménnyé tette a televíziós közvetítés - tehát a nélkül történt meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felmentő ítéletét meghozta volna. Erre csupán a temetés után 1989. július 6-án került sor.56 A törvényességi óvás nyomán hozott határozat hatályon kívül helyezte az 1958-as marasztaló ítéletet57 és Nagy Imrét, Dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Kopácsi Sándort, Dr. Szilágyi Józsefet, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellenük emelt valamennyi vád alól felmentette. A legfőbb ügyész a törvényességi óvás nyomán részletezte a törvénysértéseket, figyelemmel a tényállás valótlanságaira, végül számba vette az eljárási szabályok alkalmazásával kapcsolatos törvénysértéseket is. Az ügy ilyen felülvizsgálata lehetőséget nyújtott annak tényszerű kimutatására, hogy a Nagy Imre-perben az ítélet nem elkövetett bűncselekmények, hanem eltérő politikai érdekek miatt megtorlásul született. Mindez megteremtette a jogalapot a többi, az első semmisségi törvényhez. Az MSZMP KB 1989. június 23-24-én tartott KB-ülésén még visszatért a temetésre. Grósz Károly beszámolójában kijelentette58: „Itt szeretnék megállni egy pillanatra. Nagy Imre temetése - ez a régi adósság - az esemény jellegéhez méltó kegyelettel, fegyelmezett módon zajlott. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt - független politikai meggyőződésüktől - a nemzeti megbékélés jegyében és érdekében segítettek lebonyolítani." Majd kijelentette: „Mi elismerjük az emberi jogot - a temetéssel ezt nyilvánosan is demonstráltuk -, hogy a tőlünk eltérő politikai elveket vallók is gyászolhassák halottaikat. De mi is elvárjuk, hogy eközben ne érje semmiféle kegyeletsértés a hozzánk közeli áldozatok emlékét.” Az 1989. szeptember 1-i KB-ülésen Grósz Károly ismertette a Nagy Imrével kapcsolatosan összegyűjtött iratokat - közöttük azokat is, amelyeket Rajnai Sándor Nagy Imre egykori letartóztatója és a Nagy Imre-ügy vizsgálója hozott Moszkvából.59 A másolatban elfekvő iratok szerint Nagy Imre a szovjet politikai rendőrség keretei között részben katonai szolgálatot teljesített, részben ügynökként tevékenykedett. 57 A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának TB.NB 003/1958/18. sz. ítéletét. Vida Ferenc tanácselnök 58 Jkv. 1993. II. p. 1101-1102. 59 Jkv. II. p. 1514-1518. 257
