M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kiikorelli István tanulmánya Kukorelli István Az 1989. november 26-ai négyigenes népszavazás 1989-ből és a mából nézve A sodró történetű 1989-es év egyik jelentős - némi túlzással, sorsfordító közjogi, politikai eseménye volt a négyigenes népszavazás. A magyar közjogtörténet első országos népszavazásának közvetlen kiváltó oka látszólag az államfő választásának módja volt, amely tisztán politikai-hatalmi kérdéssé nőtte ki magát a gyorsuló időben. Az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaságnak - 1990. augusztus 3- ig - nem volt választott elnöke, helyét az ideiglenes köztársasági elnök töltötte be. Az államfő megválasztásának közvetett módja kemény hatalmi, politikai harcban született meg. Az egymást váltakozva követő közvetlen, vagy közvetett megoldások főbb közjogi, politikai állomásai a népszavazásig a következők: Az Országgyűlés 1989. március 8-9-i ülésén megvitatott és elfogadott alkotmánykoncepció a hatalommegosztás elve szerint, tehát nem protokolláris módon képzelte el az intézményt a kormányzati rendszerben. A Né- meth-kormány javaslata a közepesen erős elnöki hatalom megteremtését célozta. Ha az elnök az államszervezeten belül erős, vagy közepesen erős, akkor őt az állampolgárok közvetlenül válasszák meg - folytatódott a javaslat.1 Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) eredeti álláspontja az volt, hogy az új parlamenti választások után összeülő országgyűlés feladata lesz az intézmény megteremtése és a köztársasági elnök megválasztása is, ezért nem bocsátkozott tárgyalásokba a benyújtott alkotmánytervezetről. Az EKA nem tartotta elfogadhatónak a Németh-kormány által előterjesztett tervezetben 1 Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter parlamenti expozéja. Országgyűlési Napló (továbbiakban: ON) 3310 p., 3476 p. A dokumentumokat közli: KILÉNYI Géza: Egy alkotmány-előkészítés dokumentumai. Államtudományi Kutatóközpont, Budapest, 1991 153
