M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 felvázolt köztársaságielnöki-intézményt, különösen annak közvetlen választási módját.2 Ahogyan fokozatosan haladt előre a tartalmában lényegileg új „kerek- asztalos-alkotmányozás”, úgy változott az EKA álláspontja is. Ajég 1989. augusztus 30-án tört meg a kerekasztal középszintű politikai bizottságában, amikor Antall József, az EKA szóvivője, az intézményre nézve nagy fontosságú beszédében bejelentette, hogy javasolják a köztársaságielnöki-in- tézmény bevételét a módosított alkotmányba. A köztársaságielnöki-intéz- ménynek koncepciójában az 1946. évi I. törvénycikknek kell megfelelnie, ezáltal a magyar közjogi hagyományok szerinti miniszteriális kormányzás jön létre (vö. 1848. III. te.) A bejelentésnek még három további eleme volt: az államfő a hadsereg főparancsnoka, az országgyűlés általi megválasztására a parlamenti választásokat követően kerülhet csak sor, addig jogkörét korlátozott jogokkal a parlament elnöke gyakorolja. Az intézmény alkotmányjogi felállításában létrejött konszenzust követően a mikor és a hogyan lett a tárgyalások fő problémája. Itt már bevallottan nem közjogi, hanem hatalmi kérdésről - Antall József szerint „lényegében egy záradékkérdésről” - volt szó: „Javasoljuk a másik két tisztelt tárgyalópartnernek, hogy ezt a kérdést tekintse politikai kérdésnek, és a politikai fő kérdésekkel együtt a tárgyalások befejező szakaszában való eldöntését fogadja el.”3 A háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások 1989. június 13-a és szeptember 18-a közötti szakaszának lezárásáról született megállapodás 2. pontja kimondja: „a politikai stabilitás érdekében kívánatos a köztársasági elnök ez évi megválasztása.” A megállapodást a közjog nyelvére átültető alkotmányrevízió (1989. évi XXXI. törvény 40. §) két variációt szabályozott. Fő szabályként elfogadta a köztársasági elnök közvetett, parlament általi választását. A különleges helyzetre való tekintettel ugyanakkor ki2 Az államfő választásával kapcsolatos nézetekről, lásd BIHARI Mihály: A köztársasági elnök. Hitel, 1988/2., KILÉNYI Géza (felelős szerk.): Az államfő és a kormány. Alkotmányjogi füzetek 5. ÉGSZI, Budapest, 1989 3 A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások középszintű politikai egyeztető bizottságának ülése 1989. augusztus 30. Jegyzőkönyv 19-20. p., 1989. szeptember 11 -i ülés jegyzőkönyve 318- 319. p. In: BOZÓKI András (főszerk.): A rendszerváltás forgatókönyve, Kerekasztal tárgyalások 1989-ben IV. kötet. Magvető, Budapest, 1999 154
