M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

II. fejezet

Halmy Keve Kund tanulmánya

ahogy mondani szokás: élni kellett. Az általános apátia kialakulásával együtt járt, hogy az erőszakos rendszerváltoztatásnak nem volt meg a magyarországi tömegbázisa, nem volt lehetőség egy ilyen tömeges megmozdulás bázisát kiépíteni.

Végső soron a Kádár-korszak közel sem volt olyan represszív rendszer, mint például a Ceausescu-féle romániai berendezkedés. Magyarország ellátottsága jobb volt, és a romániai poszt-sztálinista terror rezsim elnyomó jellegével pedig nem is lehetett összehasonlítani az itthoni közállapotokat.

Valójában nem volt túl sok variáció. A gorbacsovi és nem utolsósorban a reagani nagypolitika teremtette lehetőséghez lassacskán idomult a magyar- országi hatalmi gépezet, és a gazdasági helyzet szorító kényszere mellett kénytelenek voltak a jogállamiság irányába elmozdítani az ország szekerét.

Dolgozatom e fejezetében a fő kérdés, hogy miként reagált a jogrendünket óhatatlanul érintő nemzetközi folyamatokra a párt és holdudvara - illetve hogyan vitte a prímet - a pártvezetés, és miként kommunikálták szándékaikat, hogyan próbálták érdekeik szerint alakítani a folyamatokat.

„Itt az ország gyűlésének színe előtt jelenthetjük ki: a hatalom nem a párté, nem is a kormányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg. E hatalomgya- korás mikéntjének és intézményrendszerének kialakítása, korszerűsítése, demokratizálása a szó igazi értelmében a köz ügye. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részéről, avagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi mellé. Ezért teremtünk biztosítékot arra, hogy az alkotmánnyal ellentétes, a faji megkülönböztetésre, a népek közötti gyűlöletkeltésre, az antiszemitizmusra, a békét veszélyeztető nézetekre épülő szervezetek ne jöhessenek létre. Világosan kell látnunk, hogy a jogállamiság viszonyai között a pártok létrejötte nem csak társadalmi igény kérdése, hanem egyszerűen attól függ, hogy érvényes jogszabály alapján valaki akar-e pártot alapítani, vagy nem. Egy ilyen csoportosulás azonban csak akkor lesz valóságosan párt, ha a társadalmi súlya, politikája, befolyása, illetve programja erre alkalmassá teszi. Éppen ezért a párttörvény megalkotása, amelynek lényege nem más, az eddigit meghaladó politikai struktúra kialakítása, nem egyszerűen jogi kéz145