M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 ügyesség kérdése. (...) Elismerve az aggódók, sürgetők jó szándékát is, szavazzuk meg a törvényjavaslatokat, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatározott megalkotását. ”20 Berecz János fenti nyilatkozatának idején az események már fokozatosan gyorsultak, a leendő pártok működését szabályozó törvény vitájában a visszahúzó, lassító erők is szorgalmazták a minél előbbi határozathozatalt. Megfigyelhető, hogy az újságok hasábjain a párt ún. platformjai egyáltalán nem jelennek meg külön-külön artikulálva, sőt a „reform-erők’' kommunikációja mindent elsöprő. Ebből is következtethetünk a párt belső stratégiai szándékaira, arra, hogy voltaképpen a gorbacsovi útvonal követése elemi hatalmi érdekében állt a nómenklatúrának. Ezt támasztja alá a következő fejlemény is: „Az MSZMP Politikai Bizottságában a kétségkívül legszembetűnőbb változás: Berecz János kikerülése e testületből. A Központi Bizottság titkára, aki két hónappal ezelőtt az újságírószövetség rendkívüli közgyűlésén úgy beszélt: lehetséges, hogy a demokratizálódási folyamatban az események őt magát is elsodorják, ezek után nem is kíván megmaradni abban a munkakörben, amelynek gyakorlása során egyre több konfliktusa támadt részben vezetőtársaival, de legfőképpen az értelmiség különböző osztagaival. ”21 Tehát a nyári, Nemzeti Kerekasztal körüli tárgyalásokra egyre inkább a rugaf- masabb, kompromisszumkészebb - valójában a hatalmi elit hosszú távú érdekeinek jobban megfelelő - pártcsoportosulások kerülhettek előtérbe. Szintén ennek az értekezletnek a kapcsán merült fel, hogy „a magyar állam- igazgatásnak az a legnagyobb problémája, hogy az irányító pozíciókban ülők a »kettes villamossal érkeztek a hatalomba«. Azaz: a közgazdasági egyetem cirka húsz évvel ezelőtti elvégzése - vagy az ott töltött oktatói pályafutás - után útjuk a Dimitrov térről egyenesen a Pénzügyminisztériumba, a Tervhivatalba vagy a pártközpontba vezetett. És azóta sem tudtak kiszakadni az ott elsajátított »centralista-dirigista« szemlélet bűvköréből. ”22 20 Berecz János a Hatalom jellegéről és a többpártrendszerről, Népszabadság, 1989. január 11., 2. o. 21 Ki van a vonalban? Beszámoló az MSZMP KB üléséről. HVG, 1989. április 22., 5. o., szerkesztette Bossányi Katalin. 22 Ki van a vonalban? Beszámoló az MSZMP KB üléséről. HVG, 1989. április 22., 5. o., szerkesztette Bossányi Katalin.) 146
