M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 Sőt, hogy piac legyen, a kockázatok ellenére tovább kell liberalizálni a bérek és az import területén, növelni kell a gúzsba kötött gazdálkodó szervezetek szabadságát. Tételesen felül kell vizsgálni a direkt jogszabályokat, és irtani, irtani, amilyen gyorsan csak lehet. Elő kell segíteni a fokozottabb tőkemozgást. ”10 11 Békési szavaival feladja a leckét az elemzőnek, mivel ő volt korának legkérlelhetetlenebb, harcias stílusú marxista közgazdásza, aki - ezzel látszólag ellentétben - a gyakorló politikusok közül meglehetősen korán tette magáévá a liberális doktrínát. Megnyilatkozásaiban az emberek számok, a társadalom pedig grafikonok összessége, melyeket így vagy úgy lehet rajzolni-mozgatni a szocialista, vagy éppen a neoliberális koordináta- rendszerben. 1989-ben a gazdasági nyitás már testhosszal megelőzte a politikai változásokat. A nyugati vezetők, és a főbb gazdasági szereplők felé próbáltak a magyar politikusok bizonyos fokú őszinteséggel, és bizalmat sugárzóan nyilatkozni. Szükség is volt erre, mivel egyrészt a folyamatos hitelképességet kellett hangsúlyozni, másrészt csábítóvá kellett tenni a magyar gazdaságot a befektetők részére. Ennek egyik lehetséges formája a vegyesvállalati modell lehetővé tétele volt. A következő interjúalany már a definíciókat is igyekszik tisztázni. „Másfél éve kezdett foglalkozni Dániel Péter, a Fővárosi Tanács főosztályvezetője a reprivatizációs vagy vállalkozásélénkítési folyamat elméleti kidolgozásával. Melyik a helyes elnevezés? - kérdeztem tőle. - Reprivatizáció néven került be a köztudatba az a folyamat, amely inkább a vállalkozás élénkítését jelenti. A két fogalom nem fedi teljesen egymást, de ma már nehéz változtatni rajta, olyan gyorsan elterjedt. A folyamat célja, hogy a fölösleges bürokrácia megszüntetése érdekében az üzleteket, vállalatokat azoknak a kezébe kell adni, akik képesek eredményesen működtetni. ”u Ha 1989 nyarától visszaszámolunk másfél évet, kiderül, hogy a fentiek szerint háttérmunka-csoportok már 1987 végétől privatizációs modelleket dolgoztak ki. 10 Apénzügyi csőd elmaradt, interjú Békési Lászlóval, Reform, 1989 június 16., 7. o., készítette Tőke Péter 11 A tárcák közti marakodás akadályozza a repiivatizációt, interjú Dániel Péterrel, Reform, 1989. június 23., 6. o., Cs. I. 138
