M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

II. fejezet

Halmy Keve Kund tanulmánya

„Fontos, hogy szabályozott, úgymond »vezényelt« folyamat legyen ez az átalakulás. Ezért is lényeges, hogy a politikai, tudományos műhelyekben, s később a nagyobb nyilvánosság előtt alapos vitában tárjuk fel a tennivalókat, a lehetséges ellentmondásokat, feszültségeket. (...) az állami tulajdon jógaima tehát nem szűnik meg, bár működtetése - mindenekelőtt a verseny- szférában - az eddigiektől különbözni fog. Erre szolgál majd az Állami Vagyonalap intézménye. Erről - mivel valóban sarkalatos ügyről van szó - magas szintű jogszabálynak, törvénynek kell intézkednie. Ez az Állami Vagyonalap lesz ugyanis hivatott arra a jövőben, hogy gondoskodjék az össznemzeti vagyon gyarapodásáról, hogy az valóban az egész közösség hosszú távú érdekeit szolgálja. (...) A továbbiakban ennek az intézménynek kell eldöntenie, hogy az állami tulajdon milyen formában működjék: önálló állami vállalat maradjon-e vagy vegyes tulajdonú társaságok része, esetleg kerüljön magánkézbe. (...) Köztulajdonossá kell tenni - törvényesen - a közcélú alapítványokat és egyesületeket, és végül tulajdonossá kell válnia a társadalom- biztosításnak.

(Kérdés:) Kit helyez a reform a megszemélyesített tulajdonos és a termelő közé? Szerintünk ezek lesznek majd a vagyonkezelők. Célszerű, hogy ezek a cégek is társaságok legyenek, de elképzelhető, hogy magánszemélyek, üzletemberek csoportjai, vagy különböző más tulajdonosi intézmények is betöltenek ilyen szerepet. (...) Vita folyik időnként arról is, hogy a reform egyes intézkedései nem hoznak-e aránytalanul előnybe olyan mai menedzsereket, akik »nem produkáltak« mint gazdasági vezetők, de így végső soron tulajdonossá manipulálhatják magukat. Szerintem ezt a veszélyt nem szabad kizárni, de általánosítani nagy hiba lenne. A vállalati vezetők a körülmények között tisztességesen végzik a munkájukat, nem tulajdonítanék nekik ilyen szándékot. ”n A jövőben meghatározóvá váló Állami Vagyonalapot (később megvalósulva: Állami Vagyonügynökség), és a vagyonkezelőt ebben az időben, 1989 nyarán emlegetik egyre gyakrabban. Ennek a két területnek a kontrollálójától függött szinte az egész ország anyagi alapja, mely pozíciókat a párt közvetlen holdudvara sohasem engedte ki a kezéből. A fenti írás nyilatkozója alapján, az a következtetés is levonható, hogy a meghatározó 12

12 Meddig, kivel és hogyan privatizáljunk? Beszélgetés Kovács Imrével, az MSZMP KB gazdaságpolitikai és szociálpolitikai osztályvezetőjével. Népszabadság, 1989. augusztus 14., 8. o.

139