M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

II. fejezet

Halmy Kcvc Kund tanulmánya

elképesztő erejű szakszervezeti nyomásnak döntő jelentősége volt abban, hogy az ország adósságspirálba került. Kádár a hetvenes években engedett a retrográd erőknek, félt a társadalmi elégedetlenségtől, és ennek legfőbb kiváltója egy „második '56”-tól való reális félelme. Ha Magyarországon zuhanni kezdett volna az életszínvonal, a hetvenes évek végére a lengyel helyzettől nem sokban különböző állapot jött volna létre az országban, csak éppen magyarosan, még keményebb következményekkel. Ezt Kádár és körei, ill. „felettesei” mindenképpen el kívánták kerülni. Nem maradt más lehetőség, engedményt kellett tenni a szakszervezeti-dogmatista blokk irányába, de az életszínvonalat kizárólag külföldi hitelekből lehetett biztosítani. (A mai napig ennek a súlyos következményeit éli meg az ország.)

A technokrata pénzügyi szakemberek folyamatosan lobbiztak, munkálkodtak a nemzetközi hitelek felvételén, majd a nyolcvanas évek végén nagy szakértelemmel (és elánnal) kritizálták az általuk is fenntartott rendszert, végül szép csöndben - különböző úton-módon - részesedtek az állami vagyonból.

Ezzel együtt meg kell említeni, hogy a gazdasági kudarc fejtegetésekor a Nyers Rezsőhöz hasonló szakemberek védekezhettek azzal, hogy ők belső szerkezetátalakítást, reformot akartak, de az ortodoxok nem engedték, végül ezért kellett a hitel - és ebben van is igazság. „Ami azt a vádat illeti, hogy a kapitalizmus pénzügyeit másoljuk: csak azt vehetjük át, ami van. Mivel szocialista pénzügyeket nem láttam, csak sztálinistát, nem tudom milyen a szocialista. Azt vesszük át, ami máshol bevált. (...) A bajok gyökere az, hogy éveken át mesterségesen, »lélegeztetőkészülékkel« életben tartottak élet- képtelen vállalatokat. A nyereségesen gazdálkodóktól elvont pénzeket azokba ölték, amelyeknek tevékenysége csak veszteséget hozott, s amelyek működését csökkenteni kellett volna, vagy megszüntetni. ”9 A felelősséget kiválóan lehetett hárítani az egyik kommunista érdekcsoporttól a másikig, a reformertől a retrográdig, oda-vissza.

Hiába volt igazságtartalma a kimondott szónak, ha a kimondója hiteltelenné vált, és a gazdasági kudarc egyik felelősének tekinthető. „Akármilyen kiélezett is ez a nyomorult ’89-es esztendő, a kormány nem léphet vissza.

9 A bicska azért nyílik ki a zsebben, mert egyszerre két békát kell lenyelni, Interjú Dr. Bácskai Tamással, a MKKE pénzügyi tanszékének vezetőjével, Reform, 1989. február 17., 18. o., készítette Varga A. Mária

137