Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Interjú Gáspár Sándorral Kérdés: Semmi eszközük nem volt arra, hogyha úgy érezte azt, hogy biztos volt abban a gondolatában - például akár az adósság kérdésében vagy a személyi kérdésekben -, hogy a döntések meghozatalában egy másik alternatíva érvényesüljön? Válasz: Most magamról beszélek, egészen biztos, hogy bennem is volt valami szervilizmus a Kádárt illetően, hogy én mondom, ő mondja, hát akkor biztos nem nekem van igazam, neki van igaza. Az esetek többségében tényleg úgy tűnt, hogy neki van igaza, és nem vont kétségbe. Nézze, egyet lehetett volna csinálni, azt, amit Marosán csinált. Marosán sem ismerte fel, hogy mi itt a fejlődésnek a gátja, stb., inkább ilyen személyes /reagálása volt/, hogy ezért lépett ki. Hát azt hiszi, hogy nekem nem fordult meg a fejemben és másoknak sem? Komócsinnal még éjszakákat sétáltunk együtt ugye Moszkvában, ő egy eleven eszű, értelmes ember volt. Ő is a maga... , hát akkora tehertétellel, amit mi összeszedtünk elméletet ebben a mozgalomban is. A régi élményeink azok inkább elhalványultak, holott azt kellett volna inkább feleleveníteni. Ennek a mozgalomnak voltak olyan értékei, ami sajnos kilúgozódott inkább, intézményessé vált a rendszer. Nem egyszer jutottunk arra a következtetésre is tizenkettőkor, hogy innen aztán el kell menni és át kell adni a helyünket, de négy órakor megint észhez tértünk, hogy hát nem lehet, nem... Kérdés: De a következő lépés nem jutott Önöknek eszébe? Ha én úgy érzem, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy ezekben a döntésekben biztosan vegyek részt, akkor én kilépek a rendszerből. Mi az, ami visszatartotta 20 éven keresztül, vagy 25 éven keresztül, vagy 30 éven keresztül bizonyos személyek olyan lépését, hogy kérem, próbálja meg helyettem más. Válasz: Nézze, a hatalomnak a nábobja az olyan, hogy ez bizony nagyon súlyosan terheli az egyéniséget. Arról lemondani, ahhoz nagyon nagy egyéniségre van szükség, és minél kisebb valakinek a kapacitása, annál inkább hiányzik ez a vonása. Nálunk a kontraszelekció érvényesül, az önismeret nem volt kötelező tantárgy, senki számára, hogy azért vizsgálja felül saját magát. Még valami: nézze, ugye a természetes utánpótlás... nem volt mélyebb merítésü, nem volt ilyen merítés. A kontraszelekció fölmerült énbennem is, gazdaságpolitikai munkáim, funkcióim erőszakoltak voltak, /gyakran gondoltam/ hogy nem csinálom, ezt nem lehet jól csinálni......igazándiból nem is tudtuk, hogy mit kell csinálni. Volt törekvésünk, volt szándékunk, és volt ami bevált, ami ennek a rendszernek a fényét tényleg egy kicsit megcsillogtatta, de egészében véve azt a korrekciót, amit le kellett volna vonni 20-30-35 év után, hogy az elmélet meg a gyakorlat, hol látszik szétválni. Erre nem volt meg a szellemi kapacitás, és higgye el nekem, hogy ma sincs meg a nemzetközi kommunista mozgalomban, amelyik képes ezt felismerni és jó elemzéssel azt a 3-4 korrekciós vonást tudjuk markánsan meghúzni, amivel ezt a rendszert működőképessé teheti, vagy tehetjük, nem volt meg. Ma sincs, meg vagyok győződve róla. 93
