Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Interjú Gáspár Sándorral mondom szó szerint, hogy Gáspár nekem nem ezt mondta: „Az, hogy az öt kérdést vitassuk meg. Mit gondolsz, hogy ebből lesz akkor lesz ebből valami, akkor majd azt fogják megvitatni? Azokat az eleven kérdéseket, amiről szó van? Ez a szocialista tábor kvalitását jelentené, ugye? Itt gondokról beszélni, bajokról beszélni? Hát nem lehet, nem szabad. Kérdés: Én újra szeretném föltenni ezt a kérdést. Próbáljon meg visszaemlékezni 1982-83-ra, amikor a válság először jelentkezik. Akkor Önök a legfelsőbb politikai vezetés tagjai, akik valamilyen módon csak kellett, hogy konkrétan reagáljanak a válságra. Nem vettek róla tudomást? Válasz: Itt fizetésképtelenség formában jelent meg a válság. Nagyon tömören az a gond, ami létezett, van és lesz is. Akkor kalapoljunk arra, hogy ezt kivédeni. Egészen biztos, hogy már akkor, ha a vezetés „egynemübb” lett volna, mondjuk differenciáltabb, „egynemübb” és differenciáltabb, az ügyre, a jó ügymenetre /tudta volna/ fordítani az összes gondot és friss energiát, akkor már elő kellett volna venni, azt is, ami már feszített. Az ellenzék már jelentkezett, és megfogalmazta gorombán, szamizdat formájában azt, amiről PB-ben már nem egyszer beszélgettünk. Ezt kellett volna társadalmi méretekben jobban kezelni, és igenis /bevinni/ a másképp gondolkozó emberek véleményét a politika alakításába és formázásába,... mert a szükségességét éreztük. Ugyanakkor volt egy ijesztgetés is, hogy ezek szocializmus-ellenesek, ezek a szamizdat formájában megjelenő írások. Tehát ezeknek a keretbe való szorítására nagyobb energia fordítódott, mint arra, hogy mit értünk el. ... Nézze, ez is fölismert, nagyon korán fölismert dolog /volt/, mert már ‘59-ben, ‘69-ben, ‘70-ben éreztük. Megvan írásban is, mert leírtam, ki is nyomtatták. Most egy kicsit arra kérem, hogy akár ki is kapcsolhatja a magnót, mert tényleg... Úgy nem lehet egy társadalmat vezetni és nekem a példám olyan volt, hogy az MSZMP most olyan párt /lett/... Két alapvető gondunk volt nekünk mindig és van még a szocialista országoknak. Ez a párt olyan és így a vezetés olyan, mikor csak egy pólusú a vezetés, mint az a futballcsapat, ahol mondjuk a kapitány vagy a vezéregyéniség akarja a szögletet is rúgni, de aztán ő akar beszaladni, fejelni és ő ki is akarja védeni. Szóval ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni. Kérdés: Na de hát, ha ezt látta, meg látták akkor, ezen miért nem lehetett változtatni? Hogy mégiscsak egy ilyen egycsatáros rendszer marad sokáig változatlan, de úgy, hogy a csapat tagjai is kemények maradjanak. Válasz: Nézze, nem tudom, hogy maga volt-e már olyan helyzetben, akár az egyéni életében, akár a kisebb közösségekben, a munkahelyi közösségben, hogy jó, vannak meglátásai és mondja, mindenkinek tetszik, mert jópofa, igen, igaza van, jó, de aztán minden marad a régiben. Jó, én is mondtam, meg mások is mondták, hogy ez így nem jó. 92
