Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Jó, aki benne volt a PB-ben, KB-ben, annak a felelőssége nagyobb. De nehogy azt gondolja, hogy itt voltak a vitézlő emberek... Akkor ez a jelzőrendszer hogy működött? A földszintre kerültek itt a dolgok. Nézze, a jelzések egy szűk körből indultak csak ki, mert az alapvető dolgozó rétegeknél jó hogy elégedetlenséget - mi is tudtuk -, hogy kiváltott, hogy valamit csináljunk. Nem volt rá lehetőségünk, de ugyan ‘78 vagy ‘79-től egészen ‘85-ig, azért az a szellem, ami az MSZMP-t jellemezte - mondjuk 1979-80-ig -, az a szellem azért már változott, mert kiesett a vezetésből /néhány elvtárs/, és ugye Aczél más minőségben... Ez a PB nem volt képes azt a szellemet ápolni. Mi meg a kereteket is kihasználtuk meg kimerítettük. Itt megtorpant, szóval megtorpant a vezetés. Kérdés: De valamilyen konzekvenciát a maga számára le kellett vonnia? Válasz: Nézze, akkor merült föl először az a nagy gondolat, ami a mai intézkedéseknek egyik döntő eleme, hogy a valóságtalan /veszteséges/ üzemeket fel kell számolni. Tudtuk, hogy melyek azok, és ennek nagyon sok összefüggése volt. A bérek dolgát tudtuk pontosan, az infláció már akkor kezdődött. Hát nézze, nem is ide tartozik, de amikor hazajöttem a Szovjetunióból, ha nem is végleg, hanem ‘52-ben vagy ‘53-ban, akkor a Rákosit is ugyanez a veszély fenyegette. O meg részt sem vett benne, énnekem hát nem az elmélet, hanem amit én itthon tanultam, mentem inasnak. ‘45-ig én egy gyárban dolgoztam, hogy milyen volt ott a bérezés, hát mondtam a Gerőnek, hogy Gerő elvtárs nem lehet ezzel a bérezéssel létezni. Ez nem differenciált, szóval a munka becsületét, értékét tönkreteszi. Hát a Gerő nekem megmagyarázta, és én elhittem a Gerőnek, elhittem, hogy neki van igaza. O jött onnan, ahol a világon először megcsinálták ezt a társadalmat. Mit akarok az én egyéni példámmal, hogy amit én 15 év alatt ebben a gyárban összeszedtem az túró, az ebben a rendszerben nem használható. Ugye elmondtam neki konkrétan, hogy Gerő elvtárs, mi 40-en szabadultunk föl 1934-ben. Akkor még nem volt törvényben az, hogy aki fölszabadult, azt nem szabad elbocsájtani, nem, mert arra vigyáztak. Akkor differenciáltak, mert ugye a mesterek nézték azt, ki mit ért, és a negyvenből hárman maradtunk. De bér az úgy volt vagy hat fillér és hetven fillér. Ez óriási nagy különbség, akinek hat fillért ajánlottak, világos, hogy nem volt megelégedve, mert alig több, mint az inas fizetése. A Gerő azt mondja, hogy maga rosszul látja, nem kell csinálni bérkülönbséget a szocializmusban, nekünk itt van a kezünkben minden lehetőség: a nemzeti jövedelem, fizetünk, adunk, meg a munkaverseny, a sztahanovista. Hát most mondjam azt, hogy elhittem Gerőnek, mert ő hozott engem be ide. Szóval a társadalombiztosítási rendszerünk, mert a nyugdíjakkal már volt gondunk, hát emlékszik, ugye?... hányszor próbáltuk, a bérrendszert hányszor próbáltuk, de itt is olyan helyzetek voltak, hogy jó, mondtam én is, meg csatlakoztak is hozzám. Hát akkor a döntés az volt, hogy jó, ... a nyugdíj rendszer. Mindenhol a társadalombiztosítási rendszer jövedelmezőbb volt, éppen csak nálunk nem, de azt is tudjuk, hogy miért. Mert a nyugdíj címen, öregségi járulék címen a dolgozóktól, Interjú Gáspár Sándorral____________________________________________ 90
