Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Óvári Miklós: „A káderpolitika a leggyengébb oldala volt a Kádár-féle politikának.”
valaki megnézni, az egész könnyen megállapíthatja, hogy szóval nem volt igazi koncepcionális vita vagy színvonal ezekben a gazdasági dolgokban. Részkérdésekben igen, de az nem igazi, én merem mondani. ’84-ben gazdasági kérdésekben leginkább a Havasi volt a /felelős/, ez biztos. Na, most hogy ez ma elévül, vagy mi lesz, ez egy egészen más kérdés. Kérdés: És a Kádár János, hogy foglalt állást a Havasi-Gáspár vitában, ha így egyszerűsíteni a képletet? Én emlékszem rá, hogy ’83-ban vagy ’84-ben még arról volt szó, hogy nincs szükség a „reform reformjára”. Válasz: Kettőjük között. Benne volt a határozatban is. Na, jó, hát az egy ilyen szóvirág, hogy reform. Nem az volt, hogy nincs szükség a reform továbbvitelére... volt egy elég erős „reform demagógia” is. Ahogy ma is van, hogy mindenki mondja a reformot, de hogy mit ért meg belőle, azt nem tudni. A reform továbbviteléről volt szó és továbbfejlesztéséről. Azt hiszem, hogy a „reform reformja” az egy ilyen nem tudom milyen..., Kérdés: Én emlékszem rá, hogy legortodoxabb használták ezt a kifejezést végszükségből, mert elegük volt már a reformokból, de ilyen jelleggel különböző nyilvános platformokon ezt a mondatot is a Kádár János nyilatkozta... Válasz: És, hogy ez mint jelent, azt megint nem tudni. Tudom, nekem is volt olyan főfogadásom, ahol azt kifogásoltam - Isten bizony a reform mellett álltam ki -, de kifogásoltam azt, hogy megjelent egy cikk, ahol 50-szer fordult elő a reform és nem tudni, hogy mi a „francnak”. Nem szolgálja a reformnak a jellegét, ha minél többször említjük, akkor nem lesz reform, hanem konkrét kérdésekről lesz akkor szó és nem a jelszavakról. Én így értelmeztem ezt a reform ügyet, és soha nem mondtam, hogy a „reform reformja”. Kérdés: A ’80-as évek második felében már nyilvánosan beszéltünk politikai feszültségekről, ami elvezetett ’88 májusáig. Kérem, mondja el, hogy e folyamatot hogyan érzékelte, hogy élte meg? Válasz: A reformnak a politikai vonala elmaradt persze a gazdaságétól. A politikai reformokban a Kádár János nem /volt/ túl nagy. Például /az 1985-ös választásokon kötelező/ többes jelölésre gondolok, amit ő vert át a Politikai Bizottság ülésein. A PB elfogadta a tézist, de úgy fogadta el, hogy a Kádár elvtárs kezdte azzal, hogy a ’85-ös választás előtt minden évben kevesebb volt a közös jelölt /értsd kettős vagy többes jelölt állítása/ és nem lehetett ezt másképp megoldani, csak ha kötelezővé teszi a közös jelöltést. De most ezt mellékesen. ’85-ben talán a kongresszus vagy a KB elhatározta, hogy a politikai intézményrendszer refonnját ki kell dolgozni és kiküldött a KB egy bizottságot, Németh Károly vezette. Nem tudom, hogy kik voltak a tagjai, Pozsgay biztos benne volt, Lakos, meg még 15-én. Én 1987. novemberében olyan helyzetbe kerültem, hogy a politikai intézményrendszer reformjáról mondjak Interjú Óvári Miklóssal 220
