Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Óvári Miklós: „A káderpolitika a leggyengébb oldala volt a Kádár-féle politikának.”
Interjú Óvári Miklóssal a jegyzőkönyvben benne van a fölszólalásom, hogy most nem az a gond, hogy az ateista propagandát erősítsük, egyébként az ateistákkal nem nagyon minden világos, de hát nem ilyen feladatot kell kitűzni. De a többi része is, amire én most már nagyon halványan emlékszem, vagy egyáltalán nem, egy nem jó előterjesztés volt, mondhatni, hogy hivatkoztak a pártban lévő hangulatra. És nem alaptalanul, mert a hangulat-jelentésekben voltak ilyen vélemények, ezek mondhatni túlsúlyban voltak. Azt is mondhatnám, hogy reformellenes részletek voltak a hangulat-jelentésekben túlsúlyban. Én nagyon hasznosnak tartanám, ha megnéznénk az irattárban ezt az előterjesztést, és az ezt megelőző hangulat-jelentéseket. Tudniillik, hogy ugye gyakran hivatkoztak arra - a pártértekezleten is -, hogy nem hallgatott a vezetés arra az alulról jövő észrevételekre. Az alulról jövő észrevételek nyomást gyakoroltak a pártvezetésre, mégpedig balról. Hogy a hangulatjelentés mennyire volt, mennyire tükrözte valóban a hangulatot, azt persze utólag nehéz megállapítani. Akkor is volt olyan gyanúm, most is van, hogy ez egy ilyen szervezett dolog volt, hogy ugye alulról hozzák a hangulatot, és ezzel nyomást gyakorolnak a pártvezetésre. Akkor volt ez a lángossütő, meg ezek a dolgok, a „kispolgári jelenségek” a társadalmi életben, amiből bűnügyet is /kreáltak/, és ezek nagyon vastagon benne voltak már. Ha komolyan meg akarjuk nézni a hangulat-jelentéseket ajánlom, meg ezt az előterjesztést, és ennek az előterjesztésnek a vitáját, mert szerintem itt kezdődött el az 1972-ben létrejött határozat. Részletekre nem emlékszem, de ezt Kádár elvtárs azzal zárta le, hogy „ezt így nem lehet csinálni, hogy hangulat-jelentésekből kiindulva a párt egész politikáját kifele (?) vonatkozóan hoznak oda egy anyagot. Ugyanakkor tekintsük át szisztematikusan az egész pártéletet, a pártmunka minden föltöltését, és azt tárjuk a Központi Bizottság elé. Ezt ne a PTO csinálja, hanem minden szektor, osztály csinálja meg a magáét, és abból készítsünk egy ilyen általánosabb anyagot.” Most ebből lett a reform második, novemberi határozati javaslata, és majd a határozat is. Most ideológiai vonatkoztatásban, itt két jelszót mondtam el. Az előkészítés során és aztán a novemberi KB után még erősebben: az egyik a munkáspolitika, a másik, a kispolgáriság elleni harc. Hogy munkáspolitika címén a nagyüzemek tönkremennek, a mai gazdasági reform következtében odadobták az embereket a versenybeli támadáshoz. És hát a munkáspolitika ... Pedig a munkásság, elsősorban a nagyüzemi munkásság érdekeit kell a pártnak képviselni, és ez a politika, amit az MSZMP ugye ’68-tól, vagy még előbb folytatott, ez nem felelt meg a nagyüzemi munkásság érdekeinek. Egyébként ebben a két kérdésben a munkáspolitika meg a kispolgárság, ebben nekem megvan pontosan, hogy mik az álláspontok a ’72 november után itt tartott - decemberben vagy januárban tartottak itt - Agitprop, titkári értekezletet. Egyébként kiadtak egy ilyen kötetet tőlem, abban is benne van, tehát elég könnyű hozzájutni, de megvan valószínűleg a jegyzőkönyvben is. 206
